"Az elme bárhol bármennyi korlátot képes elfogadni maga körül. De az igazság az, hogy a létezést természetéből adódóan nem lehet korlátok közé szorítani - hiszen mi lenne a korlát mögött? Egy másik lét, egy másik égbolt? Ezért mondom, hogy egyik ég után jön a másik, szárnyalásodnak semmi nem szab határt.
Osho
indiai vallási vezető
1931. december 11. — 1990. január 19.
Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.
A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja.
Az az ember aki mindig mindet kikalkulál, logikus, céltudatos, az képetelen a szerelemre.
Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen-nem mintha ez oldaná a feszültséget,mivel a cselekdet
eredménye mindig a jövőbenvan, nem itt és most.
A szerelem mindig MOST történik.
Mi történik ha két ember szereti egymást?
Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom, mi ebből a hasznom...mi lesz ennek a következménye...
A szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát hanem meglát.
A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van akkkor az nem szerelem.
A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között.
Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba...
A jelen az örökkévalóság.
A szerelem az első ajtó...kiléptél. Ezért vágyunk a szerelemre.
Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged.
Ha nem vagy tudatos képtelen vagy a szerelemre,
mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön.
A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz.
Tanulj meg szeretni! Tanulj meg boldog lenni!
Érezz, vállj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj,
légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy ne a színész...
Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz válj a csókká.
A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent.
A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes.
A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik,
hanem tűz, amelyben Te elégsz.A szerelem él. Az örökkévalóság a Tied.
Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. a figyelem és a szeretet mindig édestestvérek.
Ha szeretsz...az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre értelmedre.
Ha csak gondolsz a szeretetre az csak gondolat. A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem
egységesen jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. eltűnt.
Csak darabok és emlékek úsznaka szürkeállományban.
Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni semmit nincs rá alapod. Darabokból állsz.
Azt mondod szeretlek....mindörökké...Ez egy ígéret, amit képtelen vagy betartani, mert ez is egy gondolat.
A gondolat nem tartalmazza léáéynedet. Holnap mást fogsz gondolni.
Tegnap ott volt, de reggelre eltűnik nyoma sincs már. A tegnapi ígéretből kötelezettség vált!
.....Menj olyan mélyre...oda ahol érzel...ott a szerelem mély kielégüléshez vezethet...
Ne félj! oldódj fel az érzésben...és csak szeress egész lényeddel...
Az ajtó
Minden kapcsolat a képzelet teremtménye, mert mindannyiszor, ha kilépsz önmagadból csupán a képzelet ajtaján lépsz át. Nincs más ajtó.
A barát, az ellenség: mind a képzeleted teremtménye. Ha teljesen leállítod a képzeletedet, egyedül vagy, tökéletesen egyedül. Amint megérted, hogy az élet és minden kapcsolata a képzelet teremtménye, nem hadakozol többé az élet ellen, és a megértés segít gazdagabbá tenned a kapcsolataidat. Most, hogy már tudod, hogy a kapcsolatok a képzelet teremtményei, miért nem fordítasz még több képzeletet rájuk? Miért nem élvezed ki őket annyira, amennyire csak lehetséges? Ha a virág nem más, mint csupán a képzeleted teremtménye, miért nem teremtesz gyönyörű virágot? Miért elégedsz meg egy közönséges virággal? Engedd, hogy virágod smaragdokból és gyémántokból legyen.
Bármit teremt a képzeleted, engedd. A képzelet nem bűn, hanem képesség. Ahogyan átkelsz egy folyón, és hidat építesz a két part között, éppúgy működik a képzelet két ember között. A két létező kivetít egy hidat - nevezd szeretetnek, nevezd bizalomnak -, amely a képzelet teremtménye. A képzelet az egyetlen kreatív készség az emberi lényekben, ezért minden, ami kreatív, az a képzelet teremtménye. Élvezd, és tedd egyre csodálatosabbá és csodálatosabbá. Idővel el fogsz jutni egy pontra, ahol nem függsz többé a kapcsolatoktól. Megosztod, amid van. Ha van valamid, megosztod másokkal, de elégedett vagy úgy, ahogy vagy. Minden szeretet a képzelet teremtménye, de nem negatív értelemben, ahogyan ezt a kifejezést általában használni szokták. A képzelet isteni képesség.
Feltétel nélkül
Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj; minél többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben.
A szeretet nem sokat törődik azzal, hogy a másik érdemes-e arra, hogy kapjon. Ez fukar hozzáállás, a szeretet pedig sosem fukarkodik. A felhő sosem törődik azzal, hogy az égbolt megérdemli-e. Esőt hullat a hegyekre, a sziklákra; mindenre, mindenhol. Feltétel nélkül ad, kikötések nélkül.
Ilyen a szeretet is: egyszerűen ad, élvezi, hogy adhat. Bárki, aki hajlandó elfogadni, kaphat belőle. Nem kell megérdemelnie, nem kell beleillenie semmilyen speciális kategóriába, nem kell megfelelnie semmilyen minősítésnek. Ha szükség van ezekre a megfelelésekre, akkor az, amit adsz, az nem szeretet, hanem valami más. Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj; minél többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben.
A közönséges gazdaságtan egészen más: ha odaadsz valamit, azt elveszíted. Ha meg akarsz tartani valamit, nem szabad odaadnod. Gyűjtögess, légy fukar. Ennek épp az ellenkezője igaz a szeretetre: ha szeretnél belőle, ne légy fukar; máskülönben meg fog halni, áporodottá válik. Egyre csak adj, és friss források támadnak. Friss folyók áramlanak lényedbe. A létezés egésze beléd áramlik, ha feltétel nélkül adsz; ha adásod teljes.
"Legyen ez életed alapszabálya, az egyik legfontosabb alapszabálya: amilyen önmagaddal szemben vagy, olyan leszel mások felé is. Ha szereted magadat, akkor szeretsz másokat is. Ha folyékony vagy lényedben, akkor folyékony leszel a kapcsolataidban is. Ha belül meg vagy dermedve, akkor kívül is meg leszel dermedve. A belső hajlamos megnyilvánulni a külsőben is, a belső előbb-utóbb kívül is megjelenik."
A szeretetlenség visszavonása
Nem szeretünk. De nem ez az egyetlen probléma. Szeretetlenségben élünk. Ezért először is láss neki eldobálni mindent, amiről úgy érzed, hogy szeretetlenség van benne. Minden állásfoglalást, minden szót, amit megszokásból használtál, de most hirtelen kegyetlennek érzel - dobj el!
Mindig állj készen arra, hogy kimondd: "Sajnálom." Nagyon kevesen tudják ezt kimondani. Még amikor úgy tűnik, kimondják, akkor sem teszik. Sokszor csupán egy társadalmi formalitás. Valóban azt mondani: "Sajnálom", hatalmas megértést jelent. Azt mondod vele, hogy valami rosszat tettél - és nem csupán udvarias igyekszel lenni. Visszavonsz valamit. Visszavonsz egy tettet, amelyet elkövettél, visszavonsz egy szót, amelyet kimondtál.
Tehát vond vissza a szeretetlenséget, és amint megteszed, számtalan egyéb dolgot látsz majd - hogy ez valójában nem annak a kérdése, hogyan szeressünk. Csupán annak a kérdése, hogyan ne szeressünk. Olyan; mint egy ág, amelyet kövek és sziklák fednek. Eltávolítod a sziklákat, és az ág virágzásnak indul. Már jelen van.
Minden szívben van szeretet, mert anélkül nem létezhet a szív. Ez az élet lüktetése. Senki sem létezhet szeretet nélkül; ez lehetetlen. Alapigazság, hogy mindenkiben van szeretet, hogy mindenki képes arra, hogy szeressen és szeressék. De néhány szikla - rossz neveltetés, rossz hozzáállás, okoskodás, ravaszság, ezer és egy dolog - elzárja az ösvényt.
Vond vissza szeretetlen tetteidet, szeretetlen szavaidat, szeretetlen gesztusaidat, és hirtelen szeretetteljes állapotban találod magadat. Számtalan olyan pillanat jön el, amikor egyszer csak azt látod, hogy valami pezseg - az volt a szeretet egy rövid pillantásra. És azok a percek lassan-lassan hosszabbá válnak.
A nyelven túl
Minden, ami nagyszerű, az túl van a nyelven.
Amikor nagyon sok mindent kell elmondanod, mindig nehéz beszélni. Csak az apró dolgokat lehet elmondani, csak a jelentéktelenségeket, csak a világi dolgokat lehet elmondani. Ha valamiről úgy érzed, elsöprő erejű, nem tudsz beszélni róla, mert a szavak túl szűkek ahhoz, hogy magukban foglalhassanak bármi lényegeset.
A szavak haszontalanok. A mindennapi, világi tevékenységekhez megfelelőek. De rövidnek bizonyulnak, ha túllépsz a hétköznapi életen. A szerelemben haszontalanok; az imádságban teljesen alkalmatlanok.
Minden, ami nagyszerű, az túl van a nyelven, és amikor azt látod, hogy semmit sem tudsz kifejezni a szavakkal, akkor megérkeztél. Akkor az élet tele van nagyszerű szépséggel, nagyszerű szeretettel, nagyszerű örömmel, nagyszerű ünnepléssel.
Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni.
Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt.
A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad.
Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.
- Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni.
Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy – te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik – a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed – ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled…de nincs ott.
A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.
Minden, ami gyönyörű és igaz,
meglepetésként érkezik.
Éppen ezért őrizd meg a meglepődés képességét.
Ez az élet egyik legnagyszerűbb áldása.
- Lényednek csupán egy apró sarkában élsz: a parányi tudatos elmében. Olyan ez, mintha valakinek lenne egy palotája, de teljesen megfeledkezne róla, elkezdene a tornácon élni – és az gondolná, hogy annyi az egész.
Az öregember a kártyán gyermeki örömöt áraszt magából a világba. Egyfajta kegy és báj lengi körül, mintha otthonra lelt volna önmagában és mindabban, amit az élet hoz. Játékosan beszélget az ujján ülő imádkozó sáskával, és úgy tűnik, ők ketten a legjobb barátok. A körülötte aláomló rózsaszín virágok az elengedés, az ellazulás és az üdeség időszakát jelképezik. E virágokkal reagál a természet az öregember jelenlétére; ezek az ő belső minőségének visszatükröződései.
Az ártatlanság, mely az élet mély megtapasztalásából ered, gyermeki, de nem gyerekes. A gyermekek ártatlansága gyönyörű, de tudatlan. Ahogy a gyermek növekszik, ennek az ártatlanságnak a helyét egyre inkább a bizalmatlanság és a kétely veszi át, és lassan megtanulja, hogy a világ veszélyes és fenyegető is lehet. De a teljességgel élt élet ártatlansága olyan minőségeket foglal magában, mint a bölcsesség, és a folyton változó élet varázsának elfogadása.
"A zen szerint, ha eldobod a tudást - és ebben a tudásba mindent beleértek: a nevedet, az identitásodat, mindent, mert ezeket másoktól kaptad -, ha mindent eldobsz, amit másoktól kaptál, akkor lényed egy teljesen más minőséget nyer: az ártatlanságot. Ez a személyed, a személyiséged keresztre feszítése lesz, melyet majd az ártatlanságod feltámadása követ. Újra gyermekké válsz; újjászületsz."
Mindennapra
Akárhol vagy, az mindig a kezdet. Ezért olyan csodálatos, olyan fiatal, olyan friss az élet.
Mindig maradj kalandvágyó. Sose feledd egyetlen pillanatra sem, hogy az élet azokhoz tartozik, akik felfedezők. Sose válj víztározóvá, mindig maradj folyó.
A kreativitás étel, és azok az emberek, akik nem kreatívak, ritkán fejlődnek, mert éheznek.
Amikor valami kinyílik benned, ne ugorj rá intellektuálisan. Máskülönben megölöd a virágot. Letéped a szirmokat, hogy lásd, mi van belül, de az ízekre szedéssel eltűnik a virág.
Az emberi lények nincsenek tudatában a képességeiknek, és mindig a minimumon élnek.
A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni.
Tedd olyan boldoggá a társadat, hogy úgy érezze, nincs szüksége semmilyen más kapcsolatra. Mert a legtöbb ember annyi problémát gyárt, hogy még ha a társa nem is gondolt másik kapcsolatra, elkerülhetetlenül gondolni fog rá, hogy elmeneküljön.
Az igazság furcsább, mint bármely kitaláció. De légy bátor, ez csak a kezdet.
Ha szeretsz valakit, az egyetlen értékes ajándék, amit adhatsz neki: a megértés minősége.
Nagy falat építünk szavakból, hogy elrejtsük a tényt, hogy nem akarunk kapcsolódni.
Amikor két ember szereti egymást, akkor szabadok, egyének. Van szabadságuk; a szeretet nem kötelesség. Szabadon adnak egymásnak, és szabadon nemet mondhatnak.
A koncentráció az érdeklődés hiánya.
Az ellenállás az egyik legalapvetőbb probléma, és ebből ered minden más probléma. Amint ellenállsz valaminek, bajban vagy.
Minden, ami csodálatos, mindig az egyedüllétben következik be; semmi sem történik tömegben.
A jelen az arany kapu. Az itt-és-most az arany kapu. ... De csak akkor tudsz a jelenben lenni, ha nem vagy ambiciózus: ha nem akarsz mindenáron teljesíteni, ha nincs benned hatalomvágy, ha nem sóvárogsz pénz, tekintély után, még a megvilágosodás után sem, mert minden ambíció a jövőbe vezet. csak egy ambícióktól mentes ember képes a jelenben maradni.
Annak, aki a jelenben akar maradni, nem gondolkodnia kell, hanem csak látnia - és belépni a kapun. A tapasztalás a maga idejében érkezik, azt nem lehet erőltetni."
Ne elégedj meg túl hamar. Azok, akik hamar megelégszenek, kicsik maradnak: így kicsi az örömük is, kicsi az eksztázisuk is, kicsi a csöndjük is, kicsi a létük is.
Pedig lehetne ez másként is!
Te magad szabsz korlátokat határtalan szabadságodnak, végtelen lehetőségeidnek - ezért maradsz kicsi."
Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott.
A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged
