A piramisok rejtélye
Sok rejtély övezi a piramisokat. Alakjukból és arányaikból egyesek arra következtetnek, hogy a falakon belül mágikus erők uralkodnak. Más elméletek szerint a piramisok azért épültek, hogy örök fiatalságot nyújtsanak építtetőiknek, az istenként tisztelt fáraóknak.
Piramisokat főként Egyiptomban és Dél-Amerikában találhatunk, de zikkuratokat emeltek például az ősi Babilonban is. Ezeket az emberfeletti erőfeszítésekkel emelt (és sokak által mágikus eredetűnek titulált) építményeket többnyire temetkezési helyként használták, amelyekbe az elhunyt uralkodók holttesteit temették el.
Univerzális mérési rendszer
Az egyik leghíresebb piramis Kheopsz, a Giza melletti Nagy Piramis, amely belsejében sohasem találtak múmiákat, és amely ezért különösen komoly fejtörést okozott a tudósok számára. Vajon mi lehetett a funkciója? Miért építettek ilyen hatalmas építményt, ha nem használták semmire?
Egyesek szerint a piramis az egyiptomiak által kifejlesztett univerzális mérési rendszert képviseli, más elképzelés azonban azt állítja, hogy a Nagy Piramis csillagászati megfigyelőhely volt, akárcsak a Stonehenge és a többi, ember által készített óriási kőépítmény.
A világ középpontja
Egy skót csillagász, Charles Piazzi Smyth könyvet írt (Örökségünk a Nagy Piramisban van címmel) Kheopszról. Ebben megpróbált magyarázatot találni a Nagy Piramis földrajzi helyzetére, és rámutatott arra, hogy a piramis az északi szélesség 30. fokán található, az Egyenlítő és az Északi sark közötti távolság egyharmadánál, és pontosan az iránytű négy pontjára tájolták be. Smyth úgy vélte, hogy a Piramis mentén áthaladó hosszúsági fok alatt nagyobb kiterjedésű szárazföldek húzódnak, mint óceánok, ezért kijelentette: a Föld valamennyi lakható szárazföldjének a középpontja a Nagy Piramis belsejében található. A csillagász véleményét más tudósok is alátámasztották, amikor számításaikkal bizonyították, hogy a Nagy Piramis nem csupán Egyiptom, hanem az egész világ középpontjában fekszik.
Újra élesedő borotvapengék
Elődeink is észrevették, hogy a piramis belsejében kiszárad a test, a bomlási, rothadási folyamatok lelassulnak. 1930 körül Antonio Bovis, francia kutató a fáraó kamrájában elpusztult állatok tökéletesen konzerválódott maradványaira bukkant. Bovis készített egy arányosan lekicsinyített piramist, amelyben elhelyezett egy halott macskát. Az állat pár nap leforgása után tökéletesen mumifikálódott. Ebből a felfedezéséből arra következtettet, hogy az étel sem romlik meg a piramis belsejében.
Karl Drbal cseh kutató is összeállított egy piramist, amelynek belsejébe egy borotvapengét helyezett el – s az pár nap leforgása után kiélesedett.
1973-ban Lyall Watson is megírta a Természetfölötti című könyvében, hogy a piramisban élesített borotva pengéjét még 4 hónapig használta. Watson szerint a piramis formája hasonlít a mágnesvasérc-kristályhoz, és belsejében mágneses tér hat a pengék élére.
Kísérlet a házigúlában
Aki kísérletezgetni akar, a Kheopsz piramis kicsinyített mását készítse el. A 4 háromszög alapja 15,7cm, szárai pedig 14,94 cm-esek. A pontosan megszerkesztett piramist úgy kell beállítani, hogy az alapvonalak derékszögben álljanak az észak-déli mágneses irányra. A megfigyelni kívánt tárgyat (pengét, virágot, gyümölcsöt) úgy kell elhelyezni, hogy a piramis magasságát elharmadoljuk. A piramis effektus ugyanis a piramis magasságának 2/3 részénél érvényesül a leginkább. A kísérlet időtartama általában 10 nap.
A piramisokat övező legendás csodák ellenére sokaknak okozott csalódást, hogy semmit nem éreztek az egyiptomi építmények misztikus hazásából. Mások azonban épp az ellenkezőjéről számoltak be.
Kheopsz fáraó arcképe
A gízai piramisokat őrző négyezer-hatszáz éves szfinx ma is talányos mosollyal figyeli a sivatagot. Egy neves egyiptológus új elmélettel rukkolt elő: szerinte magának Kheopsz fáraónak az arcvonásait viseli az óriás szobor. Az egyiptológusok egy évszázada azt hangoztatják, hogy Kheopsz fiáról, Kephrénről (Hafré, Kr. e. 2520–2494) mintázták a kőszobrot. Ő építette a középső gízai piramist.
Vaszil Dobrev, a kairói francia archeológiai intézet kutatója azt bizonyítja, hogy a szfinx magának Kheopsz fáraónak az arcmása. Kheopsz, az Óbirodalom leghatalmasabb uralkodója azonban sosem gyönyörködhetett az óriási remekműben. Meghalt, mielőtt a szfinx felépült volna. A szobrot egy jóval jelentéktelenebb fáraó, Dzsedefré emelte. Ez utóbbi Kephrén féltestvére, maga is Kheopsz fia volt, aki atyja dicsőségére építtette a szfinxet. Vaszil Dobrev több oldalról támasztja alá új elméletét. A szfinx elhelyezkedését, hajviseletét, állának szélességét, fülformáját és fáraói állszakállát vizsgálta. Ezekből vonta le a kövekeztetést: Kheopsz képmásáról van szó.
Kheopsz (Hnum-Hufu), a piramisépítő
A gízai nagy piramis építtetője az egyik leghatalmasabb fáraó (Kr. e. 2551–2528). Az építkezés húsz évig tartott, 20 ezer rabszolgával. Hérodotosz szerint Kheopszot kegyetlen uralkodónak tartották. A legutóbbi ásatások szerint azonban Gízában kézművesek és munkások városának maradványait tárták fel. A korbáccsal kergetett rabszolgák közhelyes elképzelése ezzel megdőlt. A piramisépítésben egész Egyiptom részt vett, élelmet és hoszszabb-rövidebb időre munkásokat küldtek az építkezésre. Kheopsz terve a központosított hatalom jelképe, amely a két birodalmat volt hivatott egyesíteni.
Forrás: http://www.astronet.hu/index.php?apps=cikk&cikk=31356
