EGYIPTOM:
ISTENEK:
Amon A nyolc ősi isten egyike, Amon-Re ként az istenek királya.
Amszet Egyike a négy Hórusz-gyermeknek.
Anat A háború istennője, Re lánya.
Anubisz A temetők, a halottak istene. (sakál fej)
Anuket A Nílusi zuhatagok vidékének védőistennője.
Apisz Memphisz szent bikája, a termékenység istene.
Apuaut Halotti és hadistenség.
Aton Mint sugárzó napkorongot Napistenként imádták.
Atum Napisten, Re-Atumként a leáldozó napot jelentette.
Básztet Az örömök istene.
Bész A vajúdó asszonyok és a várandós anyák védőistene.
Duamutef Hórusz négy fiának az egyike.
Epet Szülést segítő víziló-istennő.
Geb Földisten, Nut égistennő férje.
Hapi A Nílus-isten neve.
Hathor A szerelem, a vidámság, a bőség és az ég istennője. (tehén szarvval,vagy tehén fejjel )
Heket A szülés istennője.
Henti-Imentu Anubisz istennel eggyé olvadt halotti istenség.
Heper Napistenség Helinpokszban.
Hnum A termékenység és az alkotás istene. Korongon formálta az embereket, s az isteneket.
Horpokratész Ozirisz és Izisz fiának, a gyermek Hórusznak a neve.
Hórusz Ozirisz halála után ő lett az élők istene, s mindenkori fáraó. (sólyom fej)
Ihi A zene istene, a szerelem és az ég istennőjének Hathornak a fia.
Imhotep Dzsoszer király tanácsadója, majd a gyógyítás istene.
Ízisz Ozirisz nővére és egyben a felesége, minden előlény szülőanyja.
Kebehszenuf A Hórusz-Gyermekek egyike.
Maat Az igazság, a jog, a rend istennője.
Mandulisz Napisten.
Min Termékenységisten, Koptosz sivatagi terület védőistene.
Mnevisz Hélioposz szent bikája.
Montu Théba helyi főistensége, valahol a háború istene is.
Mut Keselyűistennő, Amon isten felesége
Nechbet Elkab város keselyű alakú istene.
Nefertem Ptah isten és Szahmet istennő fia, az ifjúság istene.
Néith A háború és a fegyverek istennője.
Nephtüsz Izisz, Ozirisz és Szeth nővére, a halottak istene.
Nut Égistennő, Geb földisten felesége.
Ozirisz Termékenységisten, majd a halottak legfelsőbb istene.
Pahet Oroszlánfejű viharistennő.
Ptah Memphisz fő istensége, a kézművesek és a művészek pártfogója.
Re Napistenség a Középbirodalom idején a thébai Amonnal összekapcsolódva Amon-Re.
Resef Hadisten, eredetileg a mennydörgés kánaáni-föníciai istensége volt.
Su A levegő istene.
Szahmet A háború istennője.
Szelket Skorpió Istennő, a zsigerek oltalmazója.
Szerapisz A világ ura, gyógyítóisten.
Szesat Az írás istennője.
Széth Ozirisz testvére, Felső-Egyiptom pusztító istene.
Szobek Krokodilnak ábrázolt Nílus-isten.
Szokárisz Memphisz környékén a halottak istene.
Szóthisz A Sirius csillag istennője, a Nílus áradásának megindítója.
Tefnut Su levegőisten nővére és egyben felesége.
Thot Holdisten és a tudományok istene, a kézművesek és a művészek patrónusa.
Toerisz A vajúdó asszonyok, és a gyermekágyas anyák oltalmazója.
Ureusz A kobrakígyó nevéből származtatott védőistenség.
Uto Kígyóistennő, Alsó-Egyiptom védőistensége.
TEREMTÉSTÖRTÉNET:
Írta: Nováki Ákos Tamás (Platschu)
Volt egy olyan időszak, amikor a világ még nem létezett, ez a tanítás az alapszíne az egyiptomi teremtésmítoszok tarka színskálájnak. Ez adja a számtalan - gyakran egymásnak ellentmondó - változat egységes gondolati hátterét. A teremtő tevékenység megkezdése előtt csak a víz volt jelen, az ősóceán, egyiptomi néven Nun. Ebben lappangott mint potenciális teremtőerő az ősistenség, akinek lénye minden leendőt magába foglalt. Az egyik mítoszkörben (Halottak Könyve 17. fejezet) Atum a kezdet, aki a teremtés előtt egyedül volt az Ősvízben. Miután az isten testet öltött, onániával hozta létre Sut és Tefnutot, a levegőistent és annak női párját. Atumnál a kéz helyettesíti a másik nemet - a kéz szó nőnemű -, a második nemzedékben már megtörténik a differenciálódás. Ez a természetmitológiai magyarázat egyike az egyiptomi vallás legrégebbi elemeinek, a piramisszövegekben tűnik fel először. Ugyanitt található egy magyarázat, melyben a két isten nevével képeznek szójátékot. Atum eszerint kiköhögte (ises) Sut és kiköpte (tefen) Tefnutot. Lehetséges, hogy a későbbi egységesítő törekvések során a két verziót összekapcsolták, s úgy értelmezték, hogy a sperma bekerült a szájba és innen jött világra a testvérpár.
Tefnut szülte a földet (Geb isten) és az eget (Nut istennő). Az ő gyermekeik az Ozírisz-mítosz szereplői. Így jött létre elgjelentősebb, legtöbbet emlegetett istencsoport, a nagy héliupoliszi isteni kilencség (Atum, Su, Tefnut, Geb, Nut, Ozírisz, Ízisz, Széth, Nephthüsz), mely a világ keletkezésének folyamatát is szemléltette. A maga nemében racionális, antropomorf elképzelés ez a világ születéséről, mely az alaktalan őskezdettől vezet át a tényleges istentörténelem megkezdéséig. Egy másik világteremtési tanítás rokonságban van az előbbivel, de inkább a teremtési folyamat legelső aktusára helyezi a súlyt, az istenség előbukkanására a vízből. A Nílus felszínén úszkáló, a napsütés hatására kelyhüket kitáró lótuszvirágok látványa vezetett arra a gondolatra, hogy az Ősvízből kemelkedő lótusz (Nofertum) volt az első isteni élőlény, melynek szirmai a teremtő istent, a napgyermeket rejtették. Ez a mítosz tulajdonképpen nincs ellentétben a héliupoliszi tannal, hiszen Atum is lehet a napisten egyik alakja. A lótusz kozmonógiája is régi eredtű - a piramisszövegekben is található rá utalás -, de csak a későbbi időkben lesz gyakori eleme a vallásos szövegeknek. A túlvilághitre gyakorolt hatásának érdekes emléke a Tutanhamon-sír egyik különös lelete: lótuszvirág felett egy gyermek feje helyezkedik el, felismerhetően rajta a király arcvonásai. A túlvilági újjászületés frappáns megfogalmazása ez a fragvány. Az elhunyt gyermekként kezdi meg az új életet, s nem is akármilyen gyermekként: Tutahamon életre kelése a teremtés megismétlése, a király új napistenként tűnik elő az ősvirágból.
Az őstojásmítosz, mely Amonhoz kapcsolható, más gyökerekből ered. Nemcsak Amonban látták a mitikus első madarat, Thot madár formája is erre emlékeztetett egyeseket. Az Óbirodalom anya nélküli istennek nevezik s említik a tojás két felét, melyből keletkezett. A Kr. e. 4. században pedig Thot szent városának, Hermupolisznak nevezetes relikviája az őstojás héja! A híres építész, Szenenmut egyik szoborfeliratán a Nagy Gágogó tojása őrének mondja magát, amiből kitűnik, hogy nemcsak a késői korban hitték azt, hogy a világ hordozójának maradványai fennmaradtak a földön. A tojásmítosz népszerűségének bizonyítéka, hogy mind több isten születését magyarázták tojásból való kikeléssel. Így a római korból fennmaradt, de bizonyosan régebbi mítosz szerint Knéph ősisten szájából jött ki egy tojás, melyből Ptah született. Diodórosz pedig Ozíriszt is tojásból eredeztette. Beillesztették ezt a motívumot a szoláris kozmonógiába is és a lótuszhoz hasonlóan bekerüt a túlvilághitbe is. A két képzetkör összef
