Mira Oriental Art

(Forrás: www.harmonet.hu)

(Forrás: www.harmonet.hu)

Korán

(Al-korán), helyesen ejtve Kur'-án. Al-K. v. Kor-án (arab) a. m. hirdetés; az iszlámnak szentirása, melyet az ortodox iszlám istennek örök idők óta létező, Mohammednek az emberek között való hirdetés végett szájára adott szavának (Kalám Alláh a. m. Isten igéje) tekint. Mohammed a Koránt prófétai működése különféle korszakaiban hirdette, mindig isten nevében beszélvén. E beszédeket a próféta halála után legelőször Abú Bekr khalifa, Zejd b. Thábit, Mohammed iródiákjának segítségével gyüjtött össze azon töredékekből, melyeket egyes emberek vagy irásba foglaltak, vagy pedig csak emlékezetükben megtartottak vala. Mivelhogy azonban ez alapon oly kevéssé biztos szöveg jött létre, hogy az iszlámvilág különféle vidékén az isten szavát egymástól eltérő módon őrizték, a harmadik khalifa, Othmán (653) egy új végleges szerkesztéssel állt elő, melynek eredményét az iszlám összes tartományaiba mint kötelező kánoni szöveget elküldött; egyúttal pedig az előbbi szerkesztés teljes mellőzését elrendelte. Ez az Othmán-féle szerkezet van a K. most is használt szövegében megerősítve. De a most érvényes kánoni szöveg mellett is az egyes szavakra vonatkozó eltérő olvasásmódok is meg vannak őrizve; a K.-olvasás hét legnagyobb tekintélye nevében fenmaradt variae lectiones magában az ortodox tudományban kegyeletes hagyományozás tárgyát képezik és a kommentárokban hiven fel vannak említve, sőt még az eltéréseket is isteni kinyilatkoztatásra szokták alapítani. A K. a mohammedán vallás legfőbb törvénye, mert kinyilatkoztatás alapját képezi. Tartalma nagyon változatos; ott találjuk az isten hatalmának magasztalását, az isteni itélet eleven szinü leirását, biztatást a hivők számára, fenyegetéseket a hitetlenek ellen; szól a paradicsom gyönyöreiről, a pokol kínjairól, a hitetlenek elé intő például állítja a prófétáikat üldöző régibb pogány népek pusztulását; előad bibliai történeteket, nagy részében vallásos és polgári törvényeket szab a hivők községe számára. A bibliai történetekre vonatkozó dolgok azokból az értesülésekből vannak merítve, melyeket Mohammed zsidókkal és keresztényekkel való érintkezésének köszönt; de az e forrásokból származó okulást nagyon homályos, sokféle félreértéstől zavart módon dolgozta fel. Kölcsönzésen alapul továbbá sok vallásos fogalom és műszó is, melyeket a saját vallása számára elsajátított. - A K. nyelvezete és stilusa nem egyenletes, egyöntetü. A tagadhatatlanul hatalmas költői erőt mutató darabok mellett terjengős, dagályos és zavaros stilü részeket találunk. Átalán a Mohammed prófétai pályájának kezdetéből származó darabok sokkal magasabb ihletről tanuskodnak; Mohammed pályája haladásával a K. stilje mindinkább elgyengül, ellapul. A K. külső szinét a prózai rímelés (szads') adja meg. Mohammed hirdetésében ugyanazon formát alkalmazta, mely a régi arab kuruzslók s a pogányság szent férfiainak beszédét jellemzi. (V. ö. Goldziher, A pogány arab költészet hagyománya, Budapest 1893, 18-20. lap.) Ez maradt a prófétai beszéd alakja később is. A mohammedánok szerint a K. nyelvének tökéletessége, stiljének szépsége utólérhetetlen, vele a legnagyobb szónokok és költők hiába versenyeznének és e szempontból is a legnagyobb csoda, melyet a próféta, kiről azt mondják, hogy teljességgel tanulatlan, irni-olvasni nem tudó ember volt, művelt. Különféle módon osztották fel a K.-t. Legközönségesebb a 114 fejezetre való felosztása; minden egyes fejezet neve: szúra, a szúrákon belül az egyes versek neve: ájat. A szúrák a tartalmukból kikapott egy részlet, némelykor kezdő szavuk szerint vannak elnevezve; igy a II. a tehén, a XVIII. a barlang, XX. T. H., XXI. a próféták. L. K. stb. A szúrák nem keletkezésük sorrendje, vagy egymás közötti belső kapcsolatuk szempontjából következnek egymás után. A sorrend megállapításában a szerkesztőket pusztán külső szempontok vezették. A fátihá-n (l. o.) kezdődik a K. és ezután külső terjedelmük szerint következnek a szívák, a leghosszabb másodiknak, azután a kevésbbé terjedelmesek, mig aztán legvégül vannak a legrövidebbek. Már a mohammedán tudomány is komolyan foglalkozott azzal, hogy e rendszertelen sorrendből a szúrák keletkezésének kronologiáját kiderítse. Vannak eszerint mekkai szúrák, azaz olyanok, amelyeket a próféta pályája tiz első évében hirdetett, vannak medinaiak, melyeket Medinába való kivándorlása (hidsra) után mondta el; ezek után ismét mekkaiak következnek, azaz amelyeket Mekka meghódítása után nyilvánított. A K.-kritika legbonyolultabb, de legfontosabb kérdései közé tartozik a kronologiai rendet a próféta tanítása belső fejlődésével párhuzamosan megállapítani. Az első mekkai szúrák, melyek a próféta lelkesedésének erejéből keletkeztek, lendületesség és eleven hatás tekintetében felülmulják azt, amit a próféta medinai korszakában hirdetett, midőn a próféta helyébe már a szervező államférfi, a közvetlen ihlet helyébe politikai okosság és számítás lépett. - A K.-nal kapcsolatos dogmatikai kérdésekre nézve az iszlám II. sz.-a óta nagy viták folytak; az ortodox tan ellenében a Mu'taziliták (l. o.) azt tanítják, hogy a K. nem örök időktől fogva létezik, hanem istentől teremtve van és eszerint az időben keletkezett. A K. magyarázása a mohammedán teologiai tudományok között a legelső helyet foglalja el az óriási irodalmat hozott elő (l. Tafszir). A K. felolvasásának is megvannak a szabályai, melyeket a tadsvíd tudománya foglal magában. - Európában a XVI. sz. óta kezdtek a K.-ra ügyet vetni; ekkor Santo Pagnini Velencében kiadást rendezett az iszlám szent könyvéből, melyet azonban pápai rendeletre elégettek. Utána Hinckelmann (Hamburg 1694) nyomatta ki a K. szövegét; nemsokára azután Maracci 2 kötetben adta ki (1698) terjedelmes bevezetéssel (Prodromus), latin fordítással, magyarázó jegyzetekkel és minden szúra után Refutationes cím alatt a tartalom megcáfolásával. Azóta több ízben jelentek meg a K. kiadásai; most leginkább használják Flügel szövegét (Lipcse 1834, legújabb kiadás 1870). Keleten ugyan vallásos nehézségeket támasztanak a K. kinyomatása ellen; mindamellett Indiában több ízben bocsátották sajtó alá; különben leginkább kőnyomatos sokszorosítások járják. Említést érdemel azonban azon tény, hogy a khinai könyvnyomtatás módjára már a X. sz.-ban is sajtó alá bocsátották a K. egyes darabjait; az ősnyomtatványok maradékait most a Rainer főherceg papirusz-gyüjteményében őrzik. (V. ö. Budapesti Szemle LXXVIII. köt. 6. l.) A K.-t sok ízben fordították európai nyelvekre. Legelőször a XII. sz.-ban Péter clugnyi apát fordíttatta le latin nyelvre Rob. Retensisszel, egyéb arab szövegekkel együtt, melyeknek fordítója dalmatiai Hermann. E munka csak 1543. adatott ki Baselben Bibliander által Melanchton bevezetésével. Utána következett Maracci latin fordítása (Padova 1698). Továbbá felemlítendők angol részről: Sale munkája (London 1734, több kiadást ért, legutóbb 1892), tájékoztató bevezetéssel az iszlámról; Rodwell-é (u. o. 1861, újabban 1878) és különösen Palmer-é (2 kötet, Oxford 1880 a Sacred looks of the East során); francia részről: Savary, Le K. de Mahomet (Páris 1783, újabban 1891); Kasimirski jó bevezetéssel ellátott fordítása (u. o. 1840 és azóta több újabb kiadásban); német részről: Wahl-é (Halle 1828); Ullmann-é (1. kiad. Bielefeld 1840, 7. kiad. u. o. 1881); Rückert hagyatékából Müller Ágost a K. nagy részére terjedő német fordítást adott ki (M. m. Frankfurt 1888); Klamroth a mekkai szúrákat fordította (Die 50 ältesten Suren des K. in gereimter deutscher Übersetzung. Mit einem Anhang über die übrigen mekkainschen Suren, Hamburg 1890). Magyar fordítások: Alkorán, Mohammed Abdali fia hamis prófétának iszlámi hitvallása, magyarosították s jegyzetekkel ellátták Buziday Szedlmajer Imre és Gedeon György (Kassa 1831); Szokolay, A törökök politikai, társadalmi és vallásos törvénykönyvük (Pest 1854).

(Forrás: www.mimi.hu)

Dr. Anwar Aimen
Zarándoklat
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

BEVEZETÉS

Kevés olyan rejtélyes, izgalmas, mindenkit érdeklő, közismert és egyben annyira félreismert, félreértéssel és tévhittel átszőtt dolog létezik, mint a muszlimok mekkai zarándoklata. Sajnos, sokszor hallani tévhiedelmeket és helytelen ismereteket neves rádió- és televíziócsatornák műsoraiban, és gyakran olvashatunk ilyeneket neves újságok hasábjain is. Fontosnak tartom ezen tévhiedelmek eloszlatását, és azt, hogy tiszta, helyes, a valóságnak megfelelő képet nyújtsak a zarándoklatról anélkül, hogy belebonyolódnék a zarándoklattal kapcsolatos száraz, unalmas kérdésekbe.
E cikk megírásakor az is célom volt, hogy személyes élményeim alapján eljuttassak valamit a kedves olvasónak a zarándoklat ízéből, hangulatából, hogy úgy érezhesse, mintha ott lenne abban a rettenthetetlen, végeláthatatlan tömegben a mekkai zarándokkal együtt.
Önmagában a zarándoklatról írni azonban nem lehet. Ez az iszlám ötödik pillére, és hogy megértsük, elengedhetetlen tisztában lenni lényegével és az iszlámban, valamint a muszlim életében elfoglalt helyével. Ezután részletesen végigmegyek a zarándoklat főbb lépésein, helyszínein, az adott helyekhez fűződő (főként az iszlám vallás megjelenése előtti, például Ábrahám Próféta - Isten üdvözítse - idejéből való) eseményeken, és ezek alapján mutatom be az adott állomás jelentőségét, jelentését és a zarándokra gyakorolt hatását. Ahhoz azonban, hogy teljes képet kapjunk a zarándoklatról, elengedhetetlen, hogy azt a rá való készülődéstől kezdve egészen a megérkezésig mutassam be, beleértve annak a muszlim egyénre és az iszlám egész társadalmára minden korszakban szinte azonos módon gyakorolt nagyszerű és különleges hatásait, következményeit és előnyeit.

A ZARÁNDOKLAT LÉNYEGE ÉS HELYE AZ ISZLÁMBAN
ÉS A MUSZLIMOK ÉLETÉBEN

A zarándoklat tulajdonképpen a Kábához és a hozzá közel eső helységekhez történő ellátogatásból álló hosszú imádság. A Kába, mint ahogyan arról majd részletesebben is írok, tradicionálisan az egyistenhitre alapuló vallások zarándokhelye volt. Az arabok azonban az idők során a politeista vallások zarándokhelyévé változtatták. Az iszlám monoteista vallási zarándokhellyé állította vissza. Tehát a zarándoklat nem csupán az iszlámból, hanem az iszlám előtti időkben (pl.: Ábrahám Prófétának - Isten üdvözítse -) kinyilatkoztatott monoteista vallásokból származik.
Ez a tény nagyon szépen megvilágítja azt a gondolatot, amelyet a muszlimok a következőképpen fejeznek ki: az iszlám, illetve Mohamed Próféta - Isten üdvözítse - a vallások, illetve a próféták pecsétje. Ez kifejezi az iszlámnak egyik nagyon fontos központi gondolatát, azt, hogy a muszlimoknak hinniük kell az iszlám előtti Istentől kinyilatkoztatott monoteista vallások könyveiben (pl.: Tóra, Evangéliumok), ill. prófétáiban (pl.: Mózes, János, Jézus - Isten üdvözítse őket). Sőt, a muszlimok ezeket a vallásokat a maguk idejében iszlámnak tekintik és ami a prófétaságot illeti, prófétáik és Mohamed Próféta között nincs különbség. Az iszlám ugyanis, amely az arab szeleme szóból származik, békét és engedelmességet jelent. Ez kifejezi az iszlám lényegét, vagyis Istennek való engedelmesség által elnyerni a lelki békét. Ebben az értelemben - tekintve, hogy minden vallás, illetve prófétája az Isten imádatát, a neki való engedelmességet hirdette - már érthetővé válnak az imént mondottak. Az egyetlen különbség a vallások és prófétáik között, hogy azok az iszlámmal ellentétben - amely mindenkihez (minden nemzethez és egyúttal a jövő emberéhez is) szól - csak egy néphez küldettek el, tanításik sajnos a Koránban foglaltakkal, illetve Mohamed prófétáéval ellentétben - amelynek minden betűje, illetve akinek egész élete és tevékenységének minden részlete hitelesen megőrződött - vagy teljesen elvesztek, vagy az idők során megváltoztak. Végül a köztük lévő különbséghez tartozik, hogy tanaik az iszlámmal szemben - amely az élet minden területére irányelvet nyújt (a fogmosástól kezdve az államalapításig), és rendszerezetten tartalmazza, kiegészíti mindazt, ami mindig jó és alkalmazható volt tanításaikban - nem voltak teljesek és átfogóak.
A zarándoklat az iszlám ötödik oszlopa. Az iszlám öt oszlopa a következő: az Istenbe és Prófétájába - Isten üdvözítse - vetett hitről történő tanúságtétel, a napi öt ima, a közadakozás, a Ramadán hónapban való böjt teljesítése és a zarándoklat elvégzése, amennyiben módunkban van megtenni az utat. A zarándoklatot tehát minden felelős korban (pubertás utáni kor) lévő muszlim férfinak és nőnek csupán egyszer kötelező megtenni életében, de csak akkor, ha mentálisan, anyagilag (tehetős) és fizikailag (elég jó egészségnek örvend) képes rá. Az anyagi tehetősség itt azt jelenti, hogy van elég pénze saját és hozzátartozói szükségleteinek kielégítésére, adósságainak kifizetésére, amennyiben azok visszafizetési határideje a zarándoklat ideje előtt lejárna. Ez azt is magában foglalja, hogy kölcsönből például nem lehet zarándoklatra menni, és hogy az indulás ideje előtt lejáró tartozásokat zarándoklat előtt fontos visszafizetni. A zarándoklat jelentősége és fontossága tehát nem kétséges, de csak azokra vonatkozik, akik képesek a megtételére.
Mivel az út költséges és nehéz, illetve csak egyszer kötelező megtenni, a legtöbb muszlim csak egyszer (sokan még egyszer sem) teljesíti. Ez, mint az életben minden egyszer történő esemény, különleges jelentőséggel és nyomatékkal ruházza fel ezt, a muszlimok hitéletében egyáltalában nem mindennapi eseményt. A zarándoklat jelentőségteljesség hangulatát tovább fokozza, hogy a zarándok tulajdonképpen Isten vendége, és ha fohászkodik valamiért, Allah teljesíti neki, ha megbocsátásért könyörög, megbocsátást nyer, tehát annak, akitől Isten zarándoklatát elfogadja (ennek feltételeiről majd zarándoklatra való készülődés címszó alatt olvashatnak), minden bűne megbocsáttatik, és olyan tisztán tér haza, mint a ma született csecsemő.
A félreértések elkerülése végett azonban szükségét látom annak, hogy ennél a kérdésnél elidőzzünk egy keveset. Nem szabad azt hinnünk ugyanis, hogy egy muszlim ezek alapján azt gondolhatná, hogy minden bűnt elkövethet, aztán majd elmegy zarándoklatra, és az Isten akkor úgyis minden bűnét megbocsátja. Először is bármilyen ilyen jellegű gondolat (bűn elkövetése azzal a gondolattal, hogy majd bocsánatot kérek Istentől és akkor majd el lesz intézve) olyan dolog, amely önmagában is bűnbánatot kíván. Másrészt Isten az őszinte bűnbánatot fogadja el, és ilyen gondolat mellett elég nehézkes lehet az Istentől való őszinte bocsánatkérés. Másrészt a bűn elkövetése után akármilyen őszinte bűnbánatot is gyakorol az ember, már sohasem lesz ugyanolyan tiszta, mint amilyen azelőtt volt.
Az őszinte bűnbánat három dologból áll az iszlámban: először sajnálni, szégyellni kell a dolgot, amit elkövetett, majd bocsánatot kell kérni érte Istentől, és végül teljesen el kell távolodni magától az adott bűntől, tehát nem térhet vissza hozzá. (Ha valaki ezután mégis - esetleg többször is - újra beleesik ugyanabba a hibába, akkor az azt jelenti, hogy a bűnbánata nem volt őszinte és megint vissza kell térnie Istenhez és meg kell bánnia újra a bűnét azzal az őszinte szándékkal, hogy többet nem tér vissza ahhoz a rossz tetthez. És vajon ki bocsáthatná meg a bűnöket, ha nem a Megbocsátó, az Irgalmas és Könyörületes, Magasztos Isten. (Lásd az előző bekezdés Isten könyörületességéről szóló leírását!) Természetesen mindezt Istenért, Isten parancsának teljesítése végett kell tennie, és még azelőtt, mielőtt meglátná a halál angyalát, vagy bekövetkeznének az Ítélet Napjának biztos jelei. Honnan tudhatom ezek után, hogy mielőtt végleg kiszállna belőlem a lélek, vajon lesz-e lehetőségem elmenni zarándoklatra, és ha igen, az Isten valóban elfogadja-e tőlem a zarándoklatomat, (képes leszek-e úgy elvégezni, hogy Isten elfogadja)?
A bűnbánatról azt is tudni kell, hogy Isten a mások ellen elkövetett hibáinkat csak azzal a feltétellel bocsáthatja meg, ha az, aki ellen vétkeztem (pl.: hazudtam, a háta mögött pletykáltam és bármivel megkárosítottam vagy rosszat tettem ellene) maga is megbocsátott. Ugyanis ez az ő joga az Istennél, amiért hibáztam ellene. Ennek megoldásáról a következő részben fogok szólni. Mindezek fényében már világos, hogy Isten határtalan Könyörületességének tudatában sem vetemedhet egy muszlim féktelen aljasságokra, annak tudatában, hogy majd megbánja, vagy az Isten zarándoklat alatt majd úgyis mindent megbocsát. Mindezek ismeretében tehát senki sem gondolhatja azt, hogy az iszlámban csak azok a gazdagok üdvözülnek, akik megengedhetik maguknak a zarándoklatot.

A ZARÁNDOKLATRA VALÓ KÉSZÜLŐDÉS ÉS LEGFONTOSABB FELTÉTELEI

Az előző részben beszéltem a zarándoklat különleges helyéről az iszlámban, illetve a muszlim életében, valamint arról, hogy - mint ahogyan az életben csupán egyszer megtörténő jelentős, különleges és fontos események - a zarándoklat is különlegesebb jelentőséggel és nyomatékkal bír a muszlimok életében, hitéletében. Ezért, mint az élet különleges eseményeire, a zarándoklatra is nagyon fontos jól felkészülni, megfelelően előkészülni.
Az egyik legfontosabb dolog a hittel történő számvetés, ugyanis az ember könnyen gondolhat, hihet, feltételezhet olyat, ami miatt Isten előtt hitetlenné válhat. Egy iszlámot megszegőnek pedig teljesen felesleges zarándoklatra mennie, hiszen az Isten értelemszerűen nem fogadja el tőle a zarándoklatot, ráadásul ez az egyetlen dolog, amit az Isten senkinek sem bocsát meg. Érthető tehát a hittel történő számvetés mindenkori, különösképpen zarándoklat előtti fontossága. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány esetet, amelyek elkövetése az iszlám hit megszegését jelenti: Isten mellé társakat helyezni, Rajta kívül máshoz (pl.: Istennél való közbenjárásért közvetítőkhöz) esedezni illetve mindezt nem hitetlenségnek tartani. A hit megszegését jelenti az is, ha valaki nem hisz az isteni útmutatás, a prófétai tanítás, valamint az iszlám életmód és előírások (amelyek az élet minden területére kiterjednek kezdve az egyéni higiénék, rituálék elvégzésének módjától a gazdaságon, büntetőjogon keresztül, egészen a kultúra politika, államalapítás nagy kérdéséig) tökéletességében és helyességében, és úgy véli, hogy bármilyen emberek által létrehozott földi rendszerek jobbak lehetnek náluk. Ez a gondolat magában hordozza a zarándok, illetve az Istenhez visszatérő ember azon változását, illetve elhatározását is, mely szerint már a készülődéskor eltávolodik a régebben rendszeresen elkövetett bűneitől, és hazatérése után mindent megtesz, hogy megőrizze a lelki tisztaságát, és hogy egyáltalában ne térjen vissza a régi bűneihez. Ugyancsak hitetlenséget jelent az iszlám bármely részében, tételében, törvényében (pl.: isteni büntetésekben, jutalmakban, Végső Napban) való kételkedés, az azoktól való elfordulás, valamint a muszlimok ellenségeinek muszlimok ellenében történő támogatása.
A zarándoklatra való felkészülés során a hívők megtisztítják szándékukat. A tettek ugyanis a szándékuk szerint ítéltetnek meg az iszlámban. Tehát jelen esetben ez azt jelenti, hogy a zarándoklat csak és kizárólag Istenért, a neki való engedelmességért és senki másért, semmilyen más célból (pl.: mit mondanak rólam utána az emberek) nem végezhető el. Mindez összhangban áll a muszlim azon jellegzetességével, hogy az életében minden dolgot (aprót és nagyot) elsősorban Istenért, tetszésének elnyerése végett végez. Ez pedig, tekintve, hogy az iszlám az élet minden területére kiterjed, és egyensúlyra, középútra int, azt eredményezi, hogy a muszlim egyén az élet semmilyen területét nem fogja elhanyagolni (a munkától, tájékozottságtól kezdve, a kulturális életen, sporton és egészséges életmódon - táplálkozáson, alváson - keresztül egészen a házaséletig, a gyereknevelésig és más társadalmi munkákig). A különlegesség mindebben az, hogy őszinte szándéka miatt az életében szinte mindent az isteni jutalom és az Isten segítő támogatásának biztos tudatában tesz meg.
Mindezek után szinte magától értetődő, hogy a zarándoklat feltételei közé tartozik a teljesítéséhez szükséges anyagi forrás tisztasága, vagyis hogy a pénz nem származhat semmilyen, az iszlám által tiltott forrásból (alkohol, drog, prostitúció, zsarolás, lopás, sikkasztás, védelmi pénz stb.), ugyanis az iszlámban a cél soha nem szentesíti az eszközt.
Hogy zarándoklatunk Istennél elfogadást nyerjen, és bűneinktől teljesen megtisztulhassunk - az előző részben leírt mások ellen elkövetett bűnök bűnbánatának feltétele alapján - szükséges, hogy emberi kapcsolatainkat, adósságainkat, tartozásainkat és más problémás ügyeinket indulásunk előtt elrendezzük, vagyonunk és ügyeink felől amennyiben nem térnénk vissza (út közben meghalnánk) végrendelkezzünk. - Azonban materiálisan gondolkodva is belátható, hogy ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy képes legyek elszakadni az otthoni léttől, átlépni és fogékonynak lenni egy merőben más létformára, amely az egész zarándoklatot jellemzi. - Vagyis, akit megsértettem kiengeszteljem, és megelőzzem azt, hogy zarándoklat alatt, illetve után kötelességeim elhanyagolása miatt, bárkit is magamra haragítsak. Ide tartozik az, hogy a hittestvérek egymás közötti haragos viszonyaikat rendezzék, egymás hibáiért megbocsássanak és tiszta szívvel vegyenek búcsút egymástól. Mindez nem csak az egymástól elbúcsúzók hittestvériségének megerősödéséhez vezet, hanem az otthon maradókat is figyelmezteti, hogy rendezzék az esetleg megromlott hittestvéri kapcsolataikat és elintézetlen, lejárt tartozásaikat. (Ez jól tükrözi, hogy mennyire fontos az iszlámban a jól szervezettség, a mások iránti felelősség, az ígéretek megtartása, a tartozás visszaadása és a mások felé való kötelességek teljesítése.)
A felkészülés részét jelenti a zarándoklat szabályainak tanulmányozása és elsajátítása, hogy a zarándoklat kielégítő ismeretében keljek útra, mert ez összhangban áll a szellem szabadságával és a tudás fontosságával az iszlámban, azzal, hogy a jó szándékon túl nagyon fontos, hogy megfelelő tudás, kielégítő mennyiségű információ és értelem birtokában cselekedjek az élet minden területén.

A ZARÁNDOKLAT LÉPÉSEI, ÁLLOMÁSAI RÖVIDEN ÖSSZEFOGLALVA

Miután a zarándok elindult otthonról és elért egy Mekkától bizonyos távolságra lévő helységet (Mikat), felveszi zarándokruháját. Ez a férfiak esetében két varratlan, szegetlen anyag, amelyet ihramnak hívunk. Az egyiket a derekuk köré csavarják, a másikat a hátukra terítik. Ezen a két anyagon kívül nincs rajtuk semmi. A zarándoklat egy jó részét ebben a ruhában kell elvégezniük, és viselése alatt külön viselkedési szabályokat (pl.: köröm- és hajnyírás, illatszerek használatának, nővel történő szexuális érintkezésnek a kerülése) kell betartaniuk.
Ebben a ruhában egy konkrét fohászt (telbija) mondogatva mennek el a Kábához, amit fohászkodások és Isten dicsőítése mellett hétszer körbejárnak (tawaf). Ez után Szafa és Marwa hegyéhez mennek, ahol a szájt végzik el. Majd ezután, hajvágásukat követően levehetik az ihramot, és élhetik a mindennapi életüket.
Ezután az iszlám holdnaptár szerinti Dzul Hidzsa 8-án újra felveszik a zarándokruhát, és elmennek Minába, aznap este ott is alszanak. Következő nap Dzul Hidzsa 9-en délben, egymásra vigyázva mennek fel Arafat hegyére. Innen napnyugtakor indulnak tovább Muszdalifába, ahol a szabad ég alatt, a sivatagban alszanak.
Másnap 10-én napkelte után telbiját mondogatva Minába mennek, ahol a Dzsemretul akaba oszlopát Isten dicsőítése közben hét kaviccsal dobálják meg. Levágják az áldozati állatot, amelyet a szegények között osztanak szét, de természetesen ők maguk is ehetnek belőle. Végül pedig levágják hajukat (a nők egy ujjnyit vágnak belőle, míg a férfiak az egészet is leborotválhatják), ezután vehetik csak le az ihram ruháját, és a házastársukkal való érintkezést kivéve gyakorolhatják mindennapi életüket.
Ezután újra elmennek a Mekkában lévő Kábához (tawaf elifada) és Szafa és Marwa hegyéhez (száj), és ezt az utat az elkövetkező két-három napon (11, 12, 13-án) is megtehetik. Az ott előírtak teljesítése után a házastárssal való érintkezés tilalma is feloldódik.
A Mekkai feladatok teljesítése után Minába mennek vissza a zarándokok, ahol (10, 11, 12, 13-án) két-három éjszakát töltenek. Ezalatt a két-három nap alatt Isten dicsőítésének kíséretében mindhárom oszlopot (dzsemrat) hét kővel megkövezik. Végül visszamennek Mekkába, a Kábához és elvégzik a tawaf awadaat, vagyis a búcsú tawafot. Ezzel véget ér a zarándoklat és a zarándokok szép lassan haza indulnak.

AZ IHRAM ÁLLAPOTA

Miután elindultunk otthonról és elértünk egy Mekkától bizonyos távolságra lévő helységet, (Mikat-Al-Muákit) az ihram állapotába lépünk. Tulajdonképpen kilépünk a mindennapi szokásos létünkből, és egy másfajta létállapotba lépünk át, amelynek során testileg és lelkileg teljesen otthagyjuk régi életünket, anyagi és társadalmi rangunkat, valamint mindazt, ami ezzel jár, sőt a megszokott mindennapi életünket sem gyakorolhatjuk. A férfiak két varratlan, szegetlen, többnyire fehér színű anyagot viselnek, amelyet ugyancsak ihramnak hívunk. A nők számára nincs külön ihram öltözék. Nekik elég az iszlám tanításának megfelelő öltözéket viselniük, amely arcuk és kezük kivételével egész testüket eltakarja. A zarándoklat egy jó részét tehát ebben a ruhában végezzük el. Az egyiket törülköző módjára derekunk köré csavarjuk, a másikat pedig a hátunkra terítjük. Ezen a két anyagon kívül nem viselünk semmi mást.
Mindannyian (minden férfi zarándok) szinte teljesen ugyanolyan ruhában vagyunk, szinte nem is tudjuk magunkat megkülönböztetni egymástól. Egy piciny pont vagyunk a hatalmas fehér leplet viselő embertömeg végeláthatatlan sűrűjében. Nem tesz különbséget közöttünk az életünkben szerzett vagyonunk, sem a társadalomban betöltött rangunk. Egyenlőek vagyunk, ugyanolyan ruhát viselünk, semmi különbség nincs közöttünk és senki sem tesz különbséget közöttünk. Alapjaiban érezzük át az emberek egyenlőségének, az iszlám testvériségének jelentését. Itt kell kiemelni, hogy az iszlám óva int mindenkit a faji és a származásbeli megkülönböztetéstől, ugyanis az iszlámban minden ember egyenlő, és ez a vallás nem tesz különbséget sem a bőrszín, sem az anyagi jólét, sem a társadalmi helyzet szerint.
Mindezeket ismerve nem nehéz elképzelni, hogy miért mondtam azt, hogy másfajta állapotban vagyunk a zarándoklat alatt. Különösen érthetővé válik ez akkor, hogyha megtudják, hogy zarándoklat alatt, az ihram állapotában nem élhetjük a szokásos mindennapi életünket. Nem élhetünk nemi életet, nem vághatjuk a hajunkat, körmünket és nem illatosíthatjuk magunkat. A helyes kép kialakítása végett azonban megjegyezném, hogy az ihramba lépésünk előtt prófétánk tanítása szerint ajánlott megfürdeni, ápolni és illatosítani magunkat. Azt is tudnunk kell, hogy az ihram állapotában szándékosan semmilyen élő állatot sem ölhetünk meg. Ez tulajdonképpen a zarándoklat legfontosabb témáját, a békét (béke az Istennel, az ember lelkével, béke egymással és az állatokkal, a madarakkal és még a bogarakkal is) a megbékélést fejezi ki. Bárkivel, bármilyen teremtménnyel megbontani ezt a békét szigorúan tilos.
Ebben a hosszú (majdnem hétnapos) imádságban egy új létformába kerülünk, egy lelki meggazdagodást eredményező felszentelt állapotba, amelynek során a majdani Nagy Gyülekezésre, az Utolsó Ítéletre emlékezünk, amikor végzetünkre várva mindannyian egyformán fogunk Istenünk elé járulni, és nem lesz felsőbbrendű faj vagy nép közöttünk. Az ember tulajdonképpen újjászületik a zarándoklat alatt.
A Mikáttól - az ihrám felvételétől kezdve - egészen a Kába eléréséig (kb. 24 óra) fohászkodással váltogatva a következő szavakat (telbija) mondogatjuk: "A hívásodra jöttem Ó Istenem, a hívásodra jöttem. A hívásodra jöttem, nincsen társad, a hívásodra jöttem. Bizony a dicsőség téged illet, és a jóság tőled jön, és Tiéd a királyság, nincsen társad." De mi is e gyönyörű szavak jelentése, és mire utalnak valójában? Miután Ábrahám Próféta (Isten üdvözítse) Isten parancsára felépítette a Kábát, a Mindenható megparancsolta neki, hogy hirdesse ki az embereknek, hogy meg kell látogatniuk azt távolból és közelről egyaránt: "És hirdesd ki az emberek között a zarándoklatot, hogy jöjjenek hozzád gyalogszerrel vagy mindenféle sovány /tevén/, amelyek számtalan mélyen fekvő ösvényről jönnek elő". A telbija szavaival tehát Isten hívására válaszolunk. E gyönyörű és megható szavakat fohászkodással váltogatva, majd egy napig mondogatva jutunk el a Kábához. Így teljesen meglágyult szívvel, felhangolt lelki állapotban érjük el a zarándoklat színhelyét, szívünk mélyéből átérezve, hogy - mint az életben mindig, most is - csupán Isten tetszésének elnyerése végett és hitünk erősítése céljából hagytuk el anyagi érdekeinket, hagytuk hátra kényelmes otthonunkat, és indultunk neki ennek a hosszú útnak.

A KÁBA KÖRBEJÁRÁSA (TAWWAF)

Miután mi, zarándokok eljutottunk a Kábához, hétszer járjuk körbe, ezt a szertartást tawwafnak nevezzük. Tawwaf közben őszintén fohászkodunk, és az Istent dicsőítjük. A Kábával kapcsolatban számos félreértés létezik, amelyeket tisztáznunk kell.
Először is a Kába, amit gyakran tudatlanságból Kába kőnek neveznek, nem egy kő, hanem egy nagy ház, a Korán szavai szerint Isten háza, amely a hatalmas (majdnem Margit-szigetnyi nagyságú alapterületű, háromszintes) Mekkai Nagy Mecset belső udvarában foglal helyet. Ennek a háznak (amelybe mi, a zarándokok sohasem szoktunk belépni) egyik sarkában van egy másfajta - a házat felépítő kövektől különböző - kő. Ez a fekete kő. Feltehetően ez az a bizonyos kő, amelynek hiányos tudással rendelkezők olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak. A Kába ugyanakkor nem egyszerűen puszta kövek halmaza, hanem Isten dicsőségének és nagyságának különleges jele. Az iszlám, és ezzel együtt a tiszta monoteizmus - itt most visszautalok arra a már kifejtett gondolatra, hogy az iszlám a vallások pecsétje - igazi központja az egész világon, amelyet Isten parancsára Ábrahám próféta (Isten üdvözítse) emelt, akit mind a zsidók, mind a keresztények, mind pedig a muszlimok is vezetőjüknek ismernek el.
A monoteizmus az iszlám hit alapja, az imádság ennek gyakorlati megvalósulása, a Kába pedig az első ház, amely Isten imádásáért emeltetett az emberek számára. Ez a ház nem más, mint a monoteizmus erődítménye, amely felé fordulva minden muszlim naponta ötször imádkozik. Ennek ellenére nem szabad azt gondolniuk, hogy mi, muszlimok a Kábát imádnánk. Ez csupán egy szabály, amely összhangot és egyezséget teremt a hívők szíve között. Ezek alapján válik érthetővé lelkiállapotunk, amikor életünkben először meglátjuk a Kábát és elvégezzük a tawwafot. Olyan az érzésünk, mint a hazatérő hazafinak vagy győztes frontról hazatérő katonának. Ez nem pusztán egy jelképes magyarázat, hanem az előbbiekkel és a történelem tényeivel is kapcsolatos. Amikor a korai muszlimokat száműzték otthonaikból, és évekig távoli, idegen országokban kényszerültek élni, megfosztották őket attól a joguktól is, hogy a Kábánál, Isten létező legszentebb házánál imádkozhassanak. Amikor száműzetésükből visszatértek, fő célállomásuk a Kába volt. Boldogan léptek be a szentélybe, széttörtek minden bálványt, ami ott volt és elvégezték a zarándoklatot.
Másodszor: az egész zarándoklat és ezzel együtt a Kába körbejárása során tanúsított határtalan áhítat csak és kizárólag Istennek szól. A tawwaf nem más, mint egyfajta imádság, pont olyan, mint a napi öt ima. Mi, muszlimok tehát nem a követ megcsókolni megyünk Mekkába, nem is azért, hogy valamiféle sémi-istenséget imádjunk, hanem azért, hogy a Magasztos és Magasságos Istent dicsérjük és szolgáljuk. Hogy kifejezzem, hogy a kőnek mennyire nincs hangsúlyos jelentősége számunkra az iszlámban, Omar (Isten legyen vele megelégedve), a második kalifa szavai is ezt igazolják, aki így szólt, miután megcsókolta a fekete követ: "Én tudom, hogy te csak egy kő vagy, nem segíthetsz, és nem árthatsz nekem semmit, és ha nem láttam volna a prófétát ekként cselekedni, én se tennék így." A kő érintése vagy csókja csupán egy szabadon választott cselekedet, nem kötelesség, vagy előírás. Azok, akik a követ - amely az egyetlen, amely megmaradt a szent építményből, amelyet Ábrahám próféta, az arabok ősatyja (Isten üdvözítse) épített - megcsókolják vagy megérintik, nem azért teszik, mert hisznek a kőben vagy felsőbbrendű tulajdonsággal ruháznák azt fel. Egyedül Istenben hisznek.
Tehát, amikor megcsókoljuk vagy megsimogatjuk a fekete követ, akkor ezt csak a Prófétára (Isten üdvözítse, aki felújításakor a Kábába helyezte a követ) való emlékezésként, az iránta tanúsított tiszteletünk, szeretetünk kifejezéseként tesszük. Olyan ez, mint amikor hosszú, hosszú idő után a messzeségből hazatérő jó hazafi szeretett hazájának határát elérve megcsókolja az anyaföldet, vagy mély érzéssel telve megöleli az első honfitársát, akivel találkozik. Ahogyan ezt normálisnak fogadjuk el, és nem gondolunk arra, hogy imádja vagy isteníti a földet vagy honfitársát, ugyanúgy kell ezt a zarándokok esetében is elfogadnunk, értenünk. Tehát a Kábához történő zarándoklat nem más, mint Isten muszlim feletti joga, avagy a muszlim Istenével szembeni kötelessége.
Végül pedig kiemelném, hogy a zarándoklat során megismerjük Mohamed próféta (Isten üdvözítse őket) szellemi és történelmi körülményeit, amely által inspirációra és hatalmasabb hitre teszünk szert. Egyben Ábrahám és Iszmael (Isten üdvözítse őket, akik elsőként zarándokoltak Isten első házához a földön) által megtartott isteni rituálékra is emlékezünk, felszínre hozva az érzést, mely szerint az iszlám valóban nem más, mint a vallások pecsétje.

SZAFA ÉS MARWA

A tawwaf elvégzése után a Kábához közel fekvő Szafa hegyhez igyekszünk, ahonnan Istenről való megemlékezés után Istenhez való fohászkodás közepette Marwa hegyéhez megyünk. Itt ugyancsak megemlékezünk Istenről, majd Róla történő megemlékezés közepette visszamegyünk Szafa hegyére. A két hegy közötti utat összesen hétszer tesszük meg. Ezt az imádságot szájnak (futásnak) nevezzük.
Hogy megértsék ennek az istentiszteletnek a jelentését és jelentőségét, Ábrahám, Hágár és Iszmael (Isten üdvözítse őket) megható történetét kell felelevenítenem. Ábrahám (Isten üdvözítse) ugyanis Isten parancsát teljesítve egy kevés élelmiszerrel és ivóvízzel Mekka völgyének kietlen sivatagos pusztájában hagyta feleségét, Hágárt és gyermekét, Iszmaelt, majd visszaindult Palesztinába. Felesége kérdésére, hogy hova megy, otthagyva őket egy kietlen völgyben, ahol egyáltalán nincs senki és semmi, amit élvezni lehetne, még csak hátra sem nézett. Majd amikor a felesége megkérdezte tőle, hogy ez Isten parancsa-e, akkor azt válaszolta neki, hogy igen. A rendes feleség felelete pedig az volt erre, hogy akkor az Isten nem fog elhanyagolni minket. A probléma azonban nem oldódott meg: a kevés étel és ivóvíz hamar elfogyott, és a szoptatós anya piciny gyermekével együtt hamar szomjas lett. Nem bírva nézni csöpp gyermeke hányódását és iszonyú kínjait, felmászott a legközelebbi hegyre, Szafa hegyére, és sóvárgón kémlelte a sivatagot, talán talál valakit, de nem látott senkit sem. Majd lement a hegyről, és mikor elérte a völgyet, mint egy bajjal és gyötrelemmel sújtott ember szaladt végig a völgyön, míg csak Marwa hegyéhez nem ért, ahol újra sóvárgón kémlelte a messziséget, talán talál valakit, de senki sem volt, aki segíthetett volna neki. Hétszer ismételte meg ezt a futást Safa és Marwa hegye között. Mikor utolsó alkalommal Marwát elérte, egy hangra lett figyelmes, amely újra és újra megismétlődött. És íme, Isten parancsára egy forrás tört elő a mélyből. Ez a Zemzem forrás, amelyből mind a mai napig isznak a zarándokok. Itt élt anya és fia, míg csak egy arra felé vándorló törzs egy állandó pont felett köröző madárra nem lett figyelmes. Tudták, hogy a madár csakis egy ismeretlen forrás felett repkedhet. Odamentek hát, hogy megnézzék a furcsa jelenséget, és ott találták Hágárt a gyermekével. Miután engedélyt kértek tőle, hogy ott maradhassanak, családjaikkal együtt letelepedtek a völgyben, és Mekka völgyének állandó lakosaivá váltak. Ez Mekka völgyének valós története.
A szertartás alatt erről a történetről és tanulságairól emlékezünk meg, illetve éljük át. A történet egyik tanulsága az Isten felé való alázat, bizalom, parancsának türelemmel való elfogadása (Hágár válasza: Ha ez Isten parancsa, akkor Ő biztos, hogy nem fog elhanyagolni bennünket). Másik tanulsága az, hogy Istenben bízva mindig aktívan tevékenykedjünk egy probléma megoldásán, és még a legreménytelenebb helyzetben se hagyjuk el magunkat, ugyanakkor az Istenbe vetett bizalmunk soha se tegyen lustává bennünket. (Hágár a legreménytelenebb helyzetben sem hagyta le magát, Urában mindvégig bízva aktívan kereste a vizet. Nem mondta azt, hogy már úgy sincs remény, az Isten nem segít, nincs semmi értelme.) Végül pedig Hágár futása alatti lelkiállapotába mélyen belegondolva, szívünk mélyéből érezzük át, hogy milyen érzés az, amikor az ember egy iszonyatosan nehéz helyzetben csak és kizárólag Istenre van utalva, amikor semmilyen teremtett lélekre nem számíthatunk, és egyedül csak Istenben bízhatunk. Pedig valójában mindig ez a helyzet, tudnunk kell, hogy mindig - legyünk akár teljesen egyedül vagy segítőkész emberek tömegével körbevéve - csak és kizárólag Istenben bízhatunk, és Rá hagyatkozhatunk, de ezt sajnos csak az ilyen kiélezett helyzetekben érezzük.
Ez szoros összefüggésben áll az iszlám lényegével, ugyanis nekünk, muszlimoknak tudnunk kell, hogy az Isten Magasztos és Bölcs, minden dolognak Tudója, és mindannak, amit tesz, ami történik velünk, megvan a maga oka, még akkor is, ha ezt mi emberi fogyatékosságunknál fogva képtelenek vagyunk belátni. Lehet, hogy valamit (valamilyen velünk történő eseményt) utálunk, pedig jó nekünk, és lehet, hogy van, amit kívánunk, pedig rossz nekünk. És ebben az életünk legnehezebb helyzeteiben is szilárdan kell hinnünk. A kétség halvány árnyéka nélkül kell mindig tudnunk, hogy ha Isten akar valamit, akkor akármilyen hihetetlen legyen is az, be fog következni, ahogyan, az csodával határos módon Hágárral és Iszmaellel (Isten üdvözítse őket) is megtörtént, és ahogyan az a mi mindennapi életünk során is (bár ezt sokan nem veszik észre) megtörténik. Hiszen Ő teremtette az egész világot, minden Isten kezében van, és amit Ő nem akar, az egyszerűen nincs. Fontos tehát, hogy az élet legnehezebb helyzeteit is Istenbe vetett bizalommal legyünk képesek elfogadni.
Három oka lehet a velünk, muszlimokkal történő rossznak látszó, nehéz helyzeteknek: Isteni próbatétel, bűneinktől való tisztítás (e kettőnek, ha türelemmel viseljük, nagyszerű következményei lesznek) vagy saját hibáink és lustaságunk következménye. Ez a hit távol tart a lustaságtól és hibáink állandó ismételgetésétől, és segít elviselni életünk nehézségeit, problémáit. Hágárhoz hasonlóan, aki aktívan kereste a vizet és Ura segítségében bízva sem lustult el (vagyis nem gondolta azt, hogy mivel az Ő parancsát teljesíti, majd az Isten úgyis megsegíti, tehát semmit sem kell tennie), mi, muszlimok sem lustálkodhatunk az Isteni segítségben bízva, de nem is hagyhatjuk el magunkat soha. Ahogyan Hágárnak, nekünk is maximális képességünktől elvárható módon mindent meg kell tennünk azért, hogy helyzetünk Isten parancsának, útmutatásának megfelelően a legkedvezőbben alakuljon. (Tehát valami baj van annak a hitével, aki például nem készült a vizsgájára, majd a sikertelen vizsgája után abba a gondolatba menekül, hogy Isten biztosan próbára teszi őt. Ez a megnyugtató gondolat csak azoknak szól, akik képességüktől függően Isten elégedettségének elnyeréséért tettek meg mindent a siker érdekében). Miután azonban Istenbe vetett bizalommal, elégedettségének elnyerése végett, képességünktől és legjobb tudásunktól függően mindent megtettünk, Istenre kell hagyatkoznunk, és tudnunk, hogy ránk csupán a tetteink tartoznak, tőlünk csupán tetteinket kérik számon, az eredmény csakis a Magasztos és Bölcs Istenre tartozik. Bölcs döntéseit - még ha az adott helyzetben emberi fogyatékosságunk folytán képtelenek is lennénk elfogadni - alázatosan, türelmesen, és a Belé vetett bizalommal el kell fogadnunk, azok ellen soha sem lázadozhatunk. Jó tettünknek, még ha itt a földön nem is látjuk eredményét, biztosan meglesz a következménye, ha más nem, legalább Isten elégedettségének elnyerése, a Pokol elkerülése és a Paradicsom gyönyörűséges jutalma, amelyért minden dolgot teszünk.
Ez az a hit, amely oly sokszor még a legreménytelenebb helyzetekben is mind a mai napig képes volt aktivizálni, talpra állítani, reménnyel, türelemmel, kitartással és a végeredménybe való aktív belenyugvással megtölteni a muszlimokat. Ez az iszlám hit egyik fontos oszlopa, a hit gyakorlati megvalósulása, amelyben nekünk, muszlimoknak mindennapi életünk során a gyakorlatban kell szilárdan hinnünk és eszerint cselekednünk.

ARAFAT HEGYE

Dzul Hidzsa 9-én délre a Magasztost dicsőítve és telbiját mondogatva a Mekkától 15 km-re eső Arafat hegyére megyünk. Itt őszinte és alázatos fohászkodással, Korán-olvasással és Isten állandó emlegetésével töltjük a délutánunkat, majd napnyugtakor továbbindulunk Muszdalifába. Az Arafat hegyen fohászkodással, Isten dicsőítésével és imával eltöltött idő a zarándoklat legfontosabb része, amely egyébként Ábrahám próféta (Isten üdvözítse) örökségéből maradt ránk. A hely jellegzetessége, hogy nincsen rajta semmi. Ez összhangban áll azzal, hogy az iszlám egy egyszerű vallás, a szív vallása. A külső üresség gazdagsággal tölti meg a szívet. A többiek őszinte fohásza nagy hatással van ránk, és saját fohászainkban való nagyobb elmélyülésre buzdít. A szertartás részét képzi, hogy a helyet naplemente után békésen, csendesen, Isten dicsőítésének kíséretében kell elhagyni. Hogy megértsük azt az erkölcsi felemelkedést, határtalan Istennek szóló áhítatot és békét, amely Arafat hegyét olyannyira jellemzi, ismernünk kell a hegy különös történetét.
Miután Ádám és Éva (Isten üdvözítse őket) elnyerték Isten bűnbocsánatát, és a föld lett a lakhelyük, a föld különböző részeire kerültek. Hosszú vándorlás és keresgélés után itt, ezen a hegyen találkozott és fohászkodott Istenhez az első emberpár a földön. E történet kapcsán kell megemlíteni, hogy az iszlámban nem létezik eredendő bűn, ugyanis senki nem viseli, és nem is cipelheti a másik bűnét és senki sem vezekelhet vagy halhat meg más bűnéért, illetve más bűneiből történő feloldozásáért vagy nyerhet feloldozást más szenvedése, vezeklése által. Az egyetlen dolog, amit az emberekért üdvözülésük végett tehetünk, hogy amíg élnek, a legszebb, legbölcsebb módon intjük őket, (ez kötelességünk is egyben), és kérjük az Istent, hogy vezesse őket az egyenes útra, miután pedig meghaltak, amennyiben hívők lettek, Isten megbocsátásáért fohászkodunk érdekükben. Isten kiengesztelődve fordult Ádám és Éva felé, miután őszinte bűnbánatot tanúsítottak, amiatt, hogy áthágták Isten parancsát, és ettek a tiltott fa gyümölcséből. Hogy miért kellett ezek után mégis kimenniük a Paradicsomból, arra vonatkozóan a Korán azt mondja nekünk, hogy Isten akarata az volt, hogy az ember a földön éljen és őt szolgálja, ezért az első emberpárt kezdetben a Paradicsom lakójává tette, megtanította nekik az őszinte bűnbánatot, azt, hogy miután vétkeztek, hogyan térjenek vissza Hozzá. Az első emberpár pedig, minthogy emberek, tehát jóra és rosszra egyaránt hajlók voltak, vétkeztek. Miután pedig vétkeztek, bűnbánatot tanúsítottak, hiszen minden ember hibázik, de a legjobb hibázó az őszinte bűnbánatot tanúsító. És ki bocsáthatná meg a bűnt, ha nem a Megbocsátó és Könyörületes Isten? Megbocsátott nekik, kiengesztelődött irántuk. Ez pedig egyben azt is jelentette, hogy az első emberpár megtanulta a leckét, azt, hogy miután vétkezik, hogyan térjen vissza Istenhez. Ettől kezdve a Sátán cselszövése és a Paradicsomból történő kiűzetés leckéje örök tanulságul szolgál az egész emberiség számára. Ettől kezdve pedig az ember helye a földön van, ahová Isten eredetileg szánta.
Erre a helyre jött le a következő Korán idézet: "…Ezen a napon kiteljesítettem nektek a vallásotokat, teljessé tettem számotokra a kegyelmemet és kiválasztottam nektek vallásotok gyanánt az iszlámot…". Itt, ezen a helyen tartotta Mohamed Próféta búcsúbeszédét. Megható és szívet megindító nagy események színhelye ez. Ha elgondolkodunk azon a boldogságon, amit a hosszú elválás utáni találkozás öröme nyújt, ha belegondolunk abba, hogy mit jelentenek ennek a Korán-idézet a szavai és a Kiválasztott búcsúbeszéde, akkor megérezhetjük a hely különlegességét. Azonban, hogy igazán megértsük, tudni kell a következőket: a prófétai tanítások tanulságaként elmondhatjuk, hogy Isten szemében nem létezik Arafat napjánál jobb nap. Ezen a napon a Mindenható és Magasztos Isten büszke a szolgáira a földön, és azt mondja az ég lakóinak: "Nézzetek a szolgáimra, közelről s távolról idejöttek kócos hajjal, és porral fedett arccal, hogy elnyerjék a könyörületemet, holott még nem látták a büntetésemet". Messze több ember menekül meg a Pokoltól Arafat Napján, mint bármely másik napon. Arról is olvashatunk igaz prófétai tanításokat, hogy az Isten minden zarándoknak megbocsát, aki ezen a napon Arafat hegyén tartózkodik.
Mi, zarándokok tehát azzal az érzéssel és tudattal tartózkodunk Arafat hegyén, hogy Isten jelenlétében állunk a feltámadás után, amikor senki sincs, aki fohászkodna vagy közbenjárna értünk. Teljes mértékben Isten könyörületességén múlik, hogy megszabadulunk-e a Pokol büntetésétől, és ez az egyetlen és talán az utolsó lehetőségünk, hogy fohászkodjunk, és Isten megbocsátásáért könyörögjünk. Így tehát teljes felelősséggel és hittel érezzük át minden pillanat értékességét, és ezért annyit fohászkodunk ezen a napon, amennyit csak bírunk. Fohászkodunk, hogy tegyen a Hozzá legközelebb állók közé, és hogy sohase távolodjunk el Tőle. Ráébredünk, hogy mennyire szeretjük Őt, hogy Ő a legfontosabb az életünkben, és hogy egyetlen célunk, hogy megbocsátását elnyerjük és szeretetét megszerezzük. Isten előtti állandó, folyamatos fohászkodás, bocsánatkérés, vezeklés és az őszinte bűnbánat érzése az, ami mindannyiunkat jellemez ezen a gyönyörű napon. Megértjük, hogy mindannyian közelről s távolról, a világ minden irányából ezért az egy nemes célért gyűltünk össze és, hogy egyetlen közösséghez, ugyanahhoz az iszlám nemzethez tartozunk.
A félreértések elkerülése végett tudnunk kell, hogy ez az érzés az őszinte egyistenhitből fakad, amely Arafat Napjától függetlenül mindig létezik. A hely egyszerűségével, szentségével és külső ürességével csupán hozzásegít a bennünk lévő hit és istenfélelem aktiválásához, mozgósításához. Ennek az őszinte istenfélelemnek tehát mindig jellemeznie kellene viselkedésünket, tetteinket, tulajdonképpen egész létünket, hiszen az iszlám alapvető lényegének része ez. Ugyanakkor nem szabad azt gondolni, hogy e

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, az érintés vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hétfátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."

Szabadság.Szerelem.Lehetetlen?? Olyan nincs!Bölcsesség.Tudd merre tartasz, legyenek céljaid.Küzdelem a célokért.Szerelem"Szerelem. Idő és szeretet.Boldogság.

IDÉZETEK

Egyedüllét.
"Az egyedüllétben egyaránt megtalálható egyfajta szomorúság, bánat, illetve egy nagyon mély béke és csend. Tőled függ, hogyan tekintesz rá.
A saját tér megteremtése nagyon nehéz is lehet, de ha nincsen saját tered, sosem ismered meg saját lényegedet. Sosem fogod megtudni, ki vagy. Mindig elfoglalt vagy, mindig ezer és egy dolog foglal le - kapcsolatok, világi ügyek, szorongások, tervek, jövő, múlt -, állandóan a felszínen élsz.
Amikor egyedül vagy, megpihenhetsz, elindulhatsz befelé. Mivel nem foglal le semmi, nem úgy érzel majd, ahogy mindig is éreztél. Más lesz; az a másság is különös érzést kelt. És kétségtelenül hiányzik a szerelmed, a barátaid, de ez nem marad így örökké. Csak egy kis fegyelmet igényel.
És ha mélyen szereted magadat, és mélyen lehatolsz önmagadba, még mélyebben tudsz majd szeretni másokat, mert az, aki nem ismeri önmagát, nem képes mély szeretetre. Ha a felszínen élsz, kapcsolataidnak nem lehet mélységük. Végül is ez a te kapcsolatod. Ha van mélységed, akkor a kapcsolataidnak is lesz mélységük."
OSHO

"Legyen ez életed alapszabálya, az egyik legfontosabb alapszabálya: amilyen önmagaddal szemben vagy, olyan leszel mások felé is. Ha szereted magadat, akkor szeretsz másokat is. Ha folyékony vagy lényedben, akkor folyékony leszel a kapcsolataidban is. Ha belül meg vagy dermedve, akkor kívül is meg leszel dermedve. A belső hajlamos megnyilvánulni a külsőben is, a belső előbb-utóbb kívül is megjelenik."
OSHO

Lágyság.
"A lágy mindig győzedelmeskedik a kemény felett. A lágy élő; a kemény halott. A lágy virágjellegű, a kemény szikla jellegű. A kemény erősnek tűnik, de tehetetlen. A lágy törékenynek tűnik, de élő.
Minden, ami élő, mindig törékeny, és minél ki finomultabb élet, annál törékenyebb. Ezért minél mélyebbre ereszkedsz, annál lágyabbá válsz, vagy minél lágyabbá válsz, annál mélyebbre ereszkedsz. A legbenső mag egészen lágy.
Ez Lao-ce tanítása, a tao tanítása: légy lágy, légy olyan, mint a víz; ne a sziklához légy hasonló. A víz lezuhan a sziklákon. Senki sem gondolná, hogy végül a víz fog győzni. A szikla olyan erősnek látszik, olyan agresszívnek, és a víz olyan passzívnak tűnik. Hogyan győzhetné le a víz a sziklát? Ám az évek folyamán a szikla egyszerűen eltűnik. Lassan-lassan a lágy behatol a keménybe.
Ezért ezt sose feledd: mindannyiszor, ha azt érzed, hogy kezdesz megkeményedni, azonnal lazulj el, és válj lággyá, bármilyen következménnyel jár is. Még ha vereséget szenvedsz is, és átmenetileg úgy látod, hogy veszítettél, hadd legyen az egy veszteség, de maradj lágy - mert hosszú távon mindig a lágyság győz."
OSHO

A kritikus hang.
"Ez a kritikus hang sosem a tiéd. Amikor gyermek voltál, az apád azt mondta: „Ne tedd ezt”: és az anyád azt mondta: „Ne tedd azt”. Mindaz, amit tenni akartál, mindig rossz volt, és mindazt, amit sosem akartál megtenni, elvárták tőled, az volt a helyes.
Kettős kötelék szorít. Tudod, mi a „helyes” cselekvés, de nem akarod megtenni, ezért ha végül mégis megteszed, csak kötelességből csinálod. Akkor nincs benne öröm; úgy érzed, hogy elpusztítod önmagadat, hogy elvesztegeted az életedet. Ha azt teszed, amit akarsz, bűntudatot érzel, úgy érzed, valami rosszat tettél. Tehát meg kell szabadulnod a szüleidtől, ennyi az egész. És ez egy nagyon egyszerű dolog, mert most, hogy felnőttél, a szüleid nincsenek ott többé; csak az elmédben léteznek.
Én nem azt mondom, hogy menj, és öld meg a szüleidet - azt mondom, hogy öld meg a múltnak ezt a csökevényét. Nem vagy többé gyerek: ismerd fel ezt a tényt. Vállald magadra a felelősséget; ez a te életed. Vagyis tedd azt, amihez kedved van, és sose tégy olyat, amihez nincs kedved. Ha szenvedned kell miatta, szenvedj. Mindennek meg kell fizetni az árát; az életben semmit nem adnak ingyen.
Ha élvezel valamit, és az egész világ elítéli, jó! Hagyd, hogy elítéljék. Fogadd el ezt a következményt; megéri. Ha nem tetszik valami, pedig az egész világ gyönyörűnek találja, akkor az a valami értelmetlen, mert sosem fogod élvezni az életedet. Ez a te életed - és ki tudja? Holnap talán meghalsz. Ezért élvezd, amíg élsz! Senkinek semmi köze hozzá - sem a szüleidnek, sem a társadalomnak, sem senki másnak. Ez a te életed."
OSHO

Napi gondolat ...
"1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: “a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen”. A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.
2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.
3. Csak ma törődni fogok testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vele vissza, és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.
4.Csak ma megpróbálom csiszolni az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Nem leszek szellemileg tunya. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.
5. Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon; jót teszek valakivel és titokban tartom. Megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem, ahogy William James mondja, csak az edzés kedvéért.
6. Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem találok hibát semmiben, és nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.
7. Csak ma megpróbálok csak a mai napnak élni, nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok megtenni olyan dolgokat, amelyeken egy életen át képtelen lennék.
8. Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok csinálni minden egyes órában. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.
9. Csak ma szakítok magamnak egy fél órát, és pihenni fogok. Ebben a fél órában néha Istenre fogok gondolni, hogy egy kicsit távlatokban is gondolkodjak.
10. Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek."

Az elhagyott szív.
"Elhaladunk a szívünk mellett, közvetlenül a fejünkbe lépünk be anélkül, hogy keresztülhaladnánk a szíven. A rövidebb utat választjuk. A szívet elhanyagoljuk, figyelmen kívül hagyjuk, mert a szív veszélyes jelenség.
A szív irányíthatatlan, és mindig félsz mindentől, ami irányíthatatlan. A fej irányítható. Benned van, és hatalmad van fölötte; szabályozni tudod. A szív nagyobb nálad, a fej benned van. A szívvel nem ugyanez a helyzet: te vagy a szívben. Amikor a szív felébred, meglepetten látod majd, hogy csak egy apró pötty vagy a belsejében. A szív nagyobb nálad, hatalmas. És mindig félsz attól, hogy elveszel valami hatalmasban.
A szív működése rejtélyes, és a rejtély természetesen aggodalmakat kelt. Ki tudja, mi fog történni? És hogyan fogsz megbirkózni vele? Sosem vagy felkészült, ha a szívről van szó. A szívvel váratlanul történnek a dolgok. Különösek a módszerei, ezért az ember úgy döntött, elkerüli, közvetlenül a fejbe megy, és a fejen keresztül tart kapcsolatot a valósággal.
OSHO

Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse  a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítsan szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.

Szent-Györgyi Albert

Önismeret.
"Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket."
"Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál."

OSHO

“A folyók és a tengerek azért nyerik el száz és száz hegyi patak hódolatát, mert mélyebben fekszenek, mint emezek, tehát uralkodni tudnak a hegyi patakok felett. Így a bölcs is, aki az emberek fölött akar állni, alájuk helyezi magát; ha előttük akar járni, mögéjük áll. Ilyen módon, bár felettük van a helye, nem érzik a súlyát, és bár előbbre való náluk, létét nem érzik sérelemnek.” (Lao-ce)

Szeretet gyógyító ereje.
"A pozitív érzelmek jobban gyógyítanak, mint bármilyen csodacseppek. (...) Bebizonyosodott, hogy a betegségek mögött szellemi erő is van: gyűlölet, harag, keserűség. Betegek, mert hiányzik belőlük a derű és a szeretet gyógyító ereje."
Gyökössy Endre

“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.”
(Elbert Hubbard)

Boldogság-ábécé
Összeállította: Steve Wilson pszichológus lélekbúvár¦ & ÖRÖMTANTUDÓS

Állj készen és előre számíts rá, hogy hamarosan megint széles, önfeledt nevetésben fogsz kitörni.
Bízvást bízzál önmagadban!
Célszerű egyszerre több szemszögből is megvizsgálni mindent.
Dönts mindjárt jól, jobbára a jókedv javára! Az öröm illékony, félő halogatni!
Élvezd a mát! A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem. A ma az az ajándék, ami megragadható, s amit épp emiatt neveznek jelennek.
Fedezd föl a rejtett értékeket családod és barátaid körében. Bennük eleddig ismeretlen kincsekre lelhetsz, ha kitartóan kutatsz!
Gyűlöleted éppen téged pusztít a leginkább, mert belülről károsít. A harag rossz tanácsadó.
Hagyd egyszerűen figyelmen kívül, ha valaki el akarná venni, vagy rontani a kedved.
Illatszerszerű a szertehintett boldogság; neked akkor is jut belőle elég, ha másokra szórod.
Jókedv + Jó kedély + Jovialitás + Derű + Vidámság = Örömteli élet + Boldogság!
Kár lenne bármikor is félbehagyni az okulást. Élted végéig tanulj, minden nap valami újat.
Leld meg mindig, ami humoros, akár még a leghétköznapibb helyzetekben is.
Mosollyal fakassz másokat mosolyra!
Nem éri meg sohasem hazudni, se csalni, se lopni. Saját érdekedben törekedj a tisztességre.
Odafigyelni úgy érdemes, hogy nyitott szemmel járva a természet nyújtotta összes szépséget észre tudjuk venni.
Önkorlátozó hiedelmeinkkel mi magunk rövidítjük meg saját magunkat. Játssz csak bátran! Nem azért hagyunk fel kedvenc játékainkkal, mert megöregedtünk, hanem pont fordítva! Azért öregszünk, mert egyre inkább elhanyagoljuk a játékot.
Pihenj meg időnként! Csendes percek is kellenek, hogy helyre tudjon állni az egyensúly.
Rájössz hamar, hogy mennyire megéri, ha frissen tartod érdeklődésedet. Minden napra jusson valami újféle ismeret.
Stop! Állj meg minden alkalommmal, ha virág akad utadba, hogy élvezhesd ajándék illatát.
Talán elég csak annyit a saját irányításod alá vonni, amivel valóban képes vagy megbírkózni. A többit jobb, hogyha ráhagyod a Teremtőre.
Úgy tudjuk megértetni jól magunkat, ha előbb mi próbálunk megérteni másokat.
Vizualizálni a szép emlékeket érdemes. Kellemes képek képzeletbeli idézése már magában is képes boldog jövőt teremteni.
Zsinórkereszted középpontját célratartva figyelmedet irányítsd állandóan a legközelebb soron következő vidám nevetésre! Megcélozva találd is telibe, mennél többször, annál jobb.

 
“Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.”
(Tatiosz)

Magány.
"Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged."
OSHO 

"Csillapíthatatlan és legyőzhetetlen szabadságvágyunkhoz mohó, szinte gyermekies odatartozásvágy társul, és csak látszólagos az ellentét. Szabad az, aki szabad szívvel választja meg, kitől függjön, hová tartozzon."
Vavyan Fable

 
“Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés amit a következő pillanatban tehetünk.”
(Paulo Coelho - A Zahír)

 
"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon.”
(V.Szt.János)

"Kockáztatni annyit jelent, mint elengedni a régit anélkül, hogy már biztonságosan kapaszkodnánk az újban. Kockázat nélkül semmit sem kaphatunk meg, amiért érdemes élnünk és dolgoznunk. Kockázat nélkül nem lehet részünk őszinte szeretetben, senki sem tehet szert komoly befolyásra, hatalomra, senki sem vívhatja ki mások elismerését és tiszteletét. Amire valóban vágyunk az életben, csak úgy érhető el, ha hajlandók vagyunk kockáztatni."
(David Viscott)

 
"Az ember nem azért szereti a maga választottját, mert a legkülönb, hanem ellenkezőleg: azért hajlandó könnyű szívvel lemondani a legkülönbről, mert szereti őt. "

"Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz. "

 
"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. "
Stephen King

"Még emlékszem az első tétova mozdulatodra...
Fáradtak voltunk mindketten, mert hiszen megszülni és megszületni egyaránt nehéz.
De Te nem engedted, hogy elszakadjak testedtől, magadhoz öleltél, hogy érezzelek.
Mohón kerestem az éltető erőt, melyet nekem tartogattál, hiszen már kilenc hónapon keresztül erre készültünk.
Jó volt hallani szíved dobogását, és oly jó volt a nagy munka után csendesen elpihenni ölelő karodban.
Tudom, sokszor te is fáradt voltál, ha te nem is így érezted, mert olyat adtál nekem, amit soha senkitől nem kaphattam volna.
Testedből tápláltál, szíved minden melegével."

Dr. Papp Lajos: Az én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN! 
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! 

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD! 

Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK 

Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!

UTÓHANG:
S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK ! Hisz' én megigértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!””

"Viszontlátásra! Mondom és megyek...

Bennem legbelül valami remeg.

Mert nem tudom, sosem tudhatom:

szoríthatom-e még azt a kezet, amit elengedek"

 "Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.
Búval és bánattal
Kizsinoroztatom,
Sürü könyeimmel
Kigomboztattatom.
Fúd el jó szél, fúd el
Hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
Az én szívem búját. "

Barátság”
"Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél, tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által mûvelted mindezt. S talán épp ez a barátság lényege."
*Barátság*
"Ne hidd, hogy azok mind szeretnek,
Akik mosolyogva körül hízelegnek.
A szó lehet hazug, a hízelgés érdek,
De a lélek tükre nem csal meg Téged.
S mivel a szem a lélek tükre,
Benne csillog meg a szeretet fénye.
Ki könnyes szemmel, némán néz rád,
Öleld szívedre, mert az igazi Barát!"

„Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre, ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."
Victor Hugo

„Pillantásodtól, szenvedek értsd meg
Rabul ejtettél, szeretlek téged
Tekinteted vonzásából
Kitörni nem tudok, legyek bárhol
A magány börtönében, te vagy a remény
Minden vágyam az, hogy légy az enyém
Oly sokat gondolok terád...

Csókod íze, édes mint a méz
Szívem szakad meg, amikor elmész'
Kacér mosolyod, szívem gyújtja lángra
Oázis vagy te, a szerelem sivatagában
Oly tiszta vagy, mint hűs patak vize
Engem lassan felperzsel, a vágy tüze
Oly sokat gondolok terád…”

 Szerelem:

"Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen."
OSHO

 A szeretet türelmes.
"A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni."
OSHO

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."
Mohamed Ali

"Amit a szem nem lát, a szív azt is érzi."
Paulo Coelho

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart."
Seneca

Jóság.
"Áldott a kéz, amely megadta
Ez áldott, édes biztatást,
Áldott a szív, mely némán szenved
S mégis tud vigasztalni mást."
Ady Endre

"Amikor úgy érzem, hogy semmi sem sikerül, a kőtörők munkájára gondolok, akik százszor is ráütnek a nagy kődarabra, s azon még csak egy repedés sem látszik. A százegyedik kalapácsütésnél azonban a kő kettéválik, és én tudom, hogy nem az utolsó csapástól, hanem attól a száztól, amit előtte mértek rá."
Jacob van Rijs

Hmm…

A házasság láncai annyira terhesek, hogy viselésükhöz ketten kellenek. Sőt, olykor hárman is.
(Alexandre Dumas)

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!”
(Müller Péter)

“…Van úgy , hogy megfeszülve erőlködsz…
Úgy kell énekelned, hogy ne érdekeljen, kapsz-e érte pénzt,
Úgy kell szeretned, mintha sosem bántanának,
Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne,
Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen.”
(Andrew Matthews)

Fejlődés.
"Szeress és szeress még mélyebben! Szenvedj és szenvedj még intenzívebben! Szeress totálisan és szenvedj totálisan, mert csak így megy keresztül a tisztátalan arany a tűzön, és lesz belőle tiszta arany."
OSHO

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.”
(Paulo Coelho: A fény harcosa)

 Szeretet.
"Soha ne feledd, a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, ahogy az emberek gondolják, hanem a félelem. A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem. A szerelemben kitágulsz - a félelemben összezsugorodsz. A félelemben bezárulsz - szerelemben kitárulsz. Ha félsz, kételkedsz; ha szeretsz, akkor bízol. A félelemben magányos vagy, a szerelemben viszont te eltűnsz, ezért a magányosság kérdése fel sem merül."
OSHO

"A szerelemre mindkettő érvényes: egyszerre gazdag és fájdalmas, egyszerre gyötrelem és eksztázis - mert a szerelem a föld és az ég, az ismert és az ismeretlen, a látható és a láthatatlan találkozása. A szerelem a határvonal, ami elválasztja az anyagot a tudattól, a határvonal az alacsonyabb és a magasabb között. A szerelem gyökerei a földbe nyúlnak - innen van a fájdalom, az agónia. Az ágai pedig az égbe nyúlnak - innen az eksztázis."
OSHO

"Azt mondod: "Szerelmes vagyok és sokat szenvedek..." Te áldott vagy. Valójában azok a szerencsétlen emberek, akik sosem voltak szerelmesek, és sosem szenvedtek. Ők egyáltalán nem is éltek. Szerelmesnek lenni és szenvedni tőle: ez a helyes út. Így ugyanis keresztülmész a tűzön, ami megtisztít, ami új szemeket ad neked, és éberebbé tesz. Ez az a kihívás, amit el kell fogadni. Aki nem fogadja el ezt a kihívást, az gerinc nélküli marad."
OSHO

“Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”
(Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy a dolgokat meg kell várni)

"Az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít."
Henry Van Dyke

Merj változtatni, vedd kezedbe életed irányítását.
„Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.”
Napoleon Hill idézet:

 Otthon, család.
"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon."
Wass Albert

„Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.

OSHO - Idézetek:

A múlt már nincs többé, a jövő még nincs itt. Mindkettő olyan irányba halad, amely nem is létezik: az egyik létezett, de már nem létezik, a másik pedig még hozzá sem kezdett a létezéshez. Csak az lehet helyes, ha az ember pillanatról pillanatra él. Csak az az ember cselekszik helyesen, aki nyilának hegyét a jelenre irányítja; aki mindig itt és most van, akárhol is legyen; egész tudata, teljes lénye az itt valóságában és a most igazságában összpontosul. Ez az egyetlen jó irány. Csak egy ilyen ember léphet be az arany kapun."....amikor azt kezded érezni valakivel, hogy már pusztán a jelenléte, csupán az, hogy együtt vagytok- semmi más, mert másra már nincs is szükség, mert nem kérsz tőle semmi egyebet-, csak a puszta jelenlét, csak az, hogy a másik létezik, elég ahhoz, hogy boldog légy...akkor valami benned nyílni kezd, ezer és ezer lótusz borul virágba egyszerre.... Akkor tényleg szerelmes vagy, és akkor túl tudsz jutni mindazokon a nehézségeken és akadályokon, amit a valóság eléd gördít. A sok-sok szenvedésen, gyötrelmen, szorongáson képes leszel mind túljutni, és a szerelem egyre csak növekszik és virágzik benned, mert ezek a helyzetek mind kihívások, amiket ha meg tudsz oldani, a szerelem csak egyre erősebb lesz benned."

"Az elme bárhol bármennyi korlátot képes elfogadni maga körül. De az igazság az, hogy a létezést természetéből adódóan nem lehet korlátok közé szorítani - hiszen mi lenne a korlát mögött? Egy másik lét, egy másik égbolt? Ezért mondom, hogy egyik ég után jön a másik, szárnyalásodnak semmi nem szab határt.

Osho

indiai vallási vezető
1931. december 11. — 1990. január 19.

Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.
A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja.
Az az ember aki mindig mindet kikalkulál, logikus, céltudatos, az képetelen a szerelemre.
Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen-nem mintha ez oldaná a feszültséget,mivel a cselekdet
eredménye mindig a jövőbenvan, nem itt és most.
A szerelem mindig MOST történik.
Mi történik ha két ember szereti egymást?
Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom, mi ebből a hasznom...mi lesz ennek a következménye...
A szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát hanem meglát.
A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van akkkor az nem szerelem.
A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között.
Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba...
A jelen az örökkévalóság.
A szerelem az első ajtó...kiléptél. Ezért vágyunk a szerelemre.
Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged.
Ha nem vagy tudatos képtelen vagy a szerelemre,
mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön.
A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz.
Tanulj meg szeretni! Tanulj meg boldog lenni!

Érezz, vállj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj,
légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy ne a színész...
Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz válj a csókká.

A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent.
A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes.

A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik,
hanem tűz, amelyben Te elégsz.A szerelem él. Az örökkévalóság a Tied.
Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. a figyelem és a szeretet mindig édestestvérek.

Ha szeretsz...az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre értelmedre.
Ha csak gondolsz a szeretetre az csak gondolat. A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem
egységesen jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. eltűnt.
Csak darabok és emlékek úsznaka szürkeállományban.
Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni semmit nincs rá alapod. Darabokból állsz.
Azt mondod szeretlek....mindörökké...Ez egy ígéret, amit képtelen vagy betartani, mert ez is egy gondolat.
A gondolat nem tartalmazza léáéynedet. Holnap mást fogsz gondolni.
Tegnap ott volt, de reggelre eltűnik nyoma sincs már. A tegnapi ígéretből kötelezettség vált!

.....Menj olyan mélyre...oda ahol érzel...ott a szerelem mély kielégüléshez vezethet...
Ne félj! oldódj fel az érzésben...és csak szeress egész lényeddel...

Az ajtó


Minden kapcsolat a képzelet teremtménye, mert mindannyiszor, ha kilépsz önmagadból csupán a képzelet ajtaján lépsz át. Nincs más ajtó.

A barát, az ellenség: mind a képzeleted teremtménye. Ha teljesen leállítod a képzeletedet, egyedül vagy, tökéletesen egyedül. Amint megérted, hogy az élet és minden kapcsolata a képzelet teremtménye, nem hadakozol többé az élet ellen, és a megértés segít gazdagabbá tenned a kapcsolataidat. Most, hogy már tudod, hogy a kapcsolatok a képzelet teremtményei, miért nem fordítasz még több képzeletet rájuk? Miért nem élvezed ki őket annyira, amennyire csak lehetséges? Ha a virág nem más, mint csupán a képzeleted teremtménye, miért nem teremtesz gyönyörű virágot? Miért elégedsz meg egy közönséges virággal? Engedd, hogy virágod smaragdokból és gyémántokból legyen.
Bármit teremt a képzeleted, engedd. A képzelet nem bűn, hanem képesség. Ahogyan átkelsz egy folyón, és hidat építesz a két part között, éppúgy működik a képzelet két ember között. A két létező kivetít egy hidat - nevezd szeretetnek, nevezd bizalomnak -, amely a képzelet teremtménye. A képzelet az egyetlen kreatív készség az emberi lényekben, ezért minden, ami kreatív, az a képzelet teremtménye. Élvezd, és tedd egyre csodálatosabbá és csodálatosabbá. Idővel el fogsz jutni egy pontra, ahol nem függsz többé a kapcsolatoktól. Megosztod, amid van. Ha van valamid, megosztod másokkal, de elégedett vagy úgy, ahogy vagy. Minden szeretet a képzelet teremtménye, de nem negatív értelemben, ahogyan ezt a kifejezést általában használni szokták. A képzelet isteni képesség.

Feltétel nélkül

Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj; minél többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben.
A szeretet nem sokat törődik azzal, hogy a másik érdemes-e arra, hogy kapjon. Ez fukar hozzáállás, a szeretet pedig sosem fukarkodik. A felhő sosem törődik azzal, hogy az égbolt megérdemli-e. Esőt hullat a hegyekre, a sziklákra; mindenre, mindenhol. Feltétel nélkül ad, kikötések nélkül.
Ilyen a szeretet is: egyszerűen ad, élvezi, hogy adhat. Bárki, aki hajlandó elfogadni, kaphat belőle. Nem kell megérdemelnie, nem kell beleillenie semmilyen speciális kategóriába, nem kell megfelelnie semmilyen minősítésnek. Ha szükség van ezekre a megfelelésekre, akkor az, amit adsz, az nem szeretet, hanem valami más. Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj; minél többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben.
A közönséges gazdaságtan egészen más: ha odaadsz valamit, azt elveszíted. Ha meg akarsz tartani valamit, nem szabad odaadnod. Gyűjtögess, légy fukar. Ennek épp az ellenkezője igaz a szeretetre: ha szeretnél belőle, ne légy fukar; máskülönben meg fog halni, áporodottá válik. Egyre csak adj, és friss források támadnak. Friss folyók áramlanak lényedbe. A létezés egésze beléd áramlik, ha feltétel nélkül adsz; ha adásod teljes.

"Legyen ez életed alapszabálya, az egyik legfontosabb alapszabálya: amilyen önmagaddal szemben vagy, olyan leszel mások felé is. Ha szereted magadat, akkor szeretsz másokat is. Ha folyékony vagy lényedben, akkor folyékony leszel a kapcsolataidban is. Ha belül meg vagy dermedve, akkor kívül is meg leszel dermedve. A belső hajlamos megnyilvánulni a külsőben is, a belső előbb-utóbb kívül is megjelenik."

A szeretetlenség visszavonása

Nem szeretünk. De nem ez az egyetlen probléma. Szeretetlenségben élünk. Ezért először is láss neki eldobálni mindent, amiről úgy érzed, hogy szeretetlenség van benne. Minden állásfoglalást, minden szót, amit megszokásból használtál, de most hirtelen kegyetlennek érzel - dobj el!

Mindig állj készen arra, hogy kimondd: "Sajnálom." Nagyon kevesen tudják ezt kimondani. Még amikor úgy tűnik, kimondják, akkor sem teszik. Sokszor csupán egy társadalmi formalitás. Valóban azt mondani: "Sajnálom", hatalmas megértést jelent. Azt mondod vele, hogy valami rosszat tettél - és nem csupán udvarias igyekszel lenni. Visszavonsz valamit. Visszavonsz egy tettet, amelyet elkövettél, visszavonsz egy szót, amelyet kimondtál.
Tehát vond vissza a szeretetlenséget, és amint megteszed, számtalan egyéb dolgot látsz majd - hogy ez valójában nem annak a kérdése, hogyan szeressünk. Csupán annak a kérdése, hogyan ne szeressünk. Olyan; mint egy ág, amelyet kövek és sziklák fednek. Eltávolítod a sziklákat, és az ág virágzásnak indul. Már jelen van.
Minden szívben van szeretet, mert anélkül nem létezhet a szív. Ez az élet lüktetése. Senki sem létezhet szeretet nélkül; ez lehetetlen. Alapigazság, hogy mindenkiben van szeretet, hogy mindenki képes arra, hogy szeressen és szeressék. De néhány szikla - rossz neveltetés, rossz hozzáállás, okoskodás, ravaszság, ezer és egy dolog - elzárja az ösvényt.
Vond vissza szeretetlen tetteidet, szeretetlen szavaidat, szeretetlen gesztusaidat, és hirtelen szeretetteljes állapotban találod magadat. Számtalan olyan pillanat jön el, amikor egyszer csak azt látod, hogy valami pezseg - az volt a szeretet egy rövid pillantásra. És azok a percek lassan-lassan hosszabbá válnak.

A nyelven túl

Minden, ami nagyszerű, az túl van a nyelven.

Amikor nagyon sok mindent kell elmondanod, mindig nehéz beszélni. Csak az apró dolgokat lehet elmondani, csak a jelentéktelenségeket, csak a világi dolgokat lehet elmondani. Ha valamiről úgy érzed, elsöprő erejű, nem tudsz beszélni róla, mert a szavak túl szűkek ahhoz, hogy magukban foglalhassanak bármi lényegeset.
A szavak haszontalanok. A mindennapi, világi tevékenységekhez megfelelőek. De rövidnek bizonyulnak, ha túllépsz a hétköznapi életen. A szerelemben haszontalanok; az imádságban teljesen alkalmatlanok.
Minden, ami nagyszerű, az túl van a nyelven, és amikor azt látod, hogy semmit sem tudsz kifejezni a szavakkal, akkor megérkeztél. Akkor az élet tele van nagyszerű szépséggel, nagyszerű szeretettel, nagyszerű örömmel, nagyszerű ünnepléssel.

Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni.
Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt.
A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad.
Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.
 

• Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni.

Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy – te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik – a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed – ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled…de nincs ott.
A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.

Minden, ami gyönyörű és igaz,

meglepetésként érkezik.

Éppen ezért őrizd meg a meglepődés képességét.

Ez az élet egyik legnagyszerűbb áldása.  

• Lényednek csupán egy apró sarkában élsz: a parányi tudatos elmében. Olyan ez, mintha valakinek lenne egy palotája, de teljesen megfeledkezne róla, elkezdene a tornácon élni – és az gondolná, hogy annyi az egész.

Az öregember a kártyán gyermeki örömöt áraszt magából a világba. Egyfajta kegy és báj lengi körül, mintha otthonra lelt volna önmagában és mindabban, amit az élet hoz. Játékosan beszélget az ujján ülő imádkozó sáskával, és úgy tűnik, ők ketten a legjobb barátok. A körülötte aláomló rózsaszín virágok az elengedés, az ellazulás és az üdeség időszakát jelképezik. E virágokkal reagál a természet az öregember jelenlétére; ezek az ő belső minőségének visszatükröződései.
Az ártatlanság, mely az élet mély megtapasztalásából ered, gyermeki, de nem gyerekes. A gyermekek ártatlansága gyönyörű, de tudatlan. Ahogy a gyermek növekszik, ennek az ártatlanságnak a helyét egyre inkább a bizalmatlanság és a kétely veszi át, és lassan megtanulja, hogy a világ veszélyes és fenyegető is lehet. De a teljességgel élt élet ártatlansága olyan minőségeket foglal magában, mint a bölcsesség, és a folyton változó élet varázsának elfogadása.

"A zen szerint, ha eldobod a tudást - és ebben a tudásba mindent beleértek: a nevedet, az identitásodat, mindent, mert ezeket másoktól kaptad -, ha mindent eldobsz, amit másoktól kaptál, akkor lényed egy teljesen más minőséget nyer: az ártatlanságot. Ez a személyed, a személyiséged keresztre feszítése lesz, melyet majd az ártatlanságod feltámadása követ. Újra gyermekké válsz; újjászületsz."

Mindennapra

Akárhol vagy, az mindig a kezdet. Ezért olyan csodálatos, olyan fiatal, olyan friss az élet.

Mindig maradj kalandvágyó. Sose feledd egyetlen pillanatra sem, hogy az élet azokhoz tartozik, akik felfedezők. Sose válj víztározóvá, mindig maradj folyó.

A kreativitás étel, és azok az emberek, akik nem kreatívak, ritkán fejlődnek, mert éheznek.

Amikor valami kinyílik benned, ne ugorj rá intellektuálisan. Máskülönben megölöd a virágot. Letéped a szirmokat, hogy lásd, mi van belül, de az ízekre szedéssel eltűnik a virág.

Az emberi lények nincsenek tudatában a képességeiknek, és mindig a minimumon élnek.

A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni.

Tedd olyan boldoggá a társadat, hogy úgy érezze, nincs szüksége semmilyen más kapcsolatra. Mert a legtöbb ember annyi problémát gyárt, hogy még ha a társa nem is gondolt másik kapcsolatra, elkerülhetetlenül gondolni fog rá, hogy elmeneküljön.

Az igazság furcsább, mint bármely kitaláció. De légy bátor, ez csak a kezdet.

Ha szeretsz valakit, az egyetlen értékes ajándék, amit adhatsz neki: a megértés minősége.

Nagy falat építünk szavakból, hogy elrejtsük a tényt, hogy nem akarunk kapcsolódni.

Amikor két ember szereti egymást, akkor szabadok, egyének. Van szabadságuk; a szeretet nem kötelesség. Szabadon adnak egymásnak, és szabadon nemet mondhatnak.

A koncentráció az érdeklődés hiánya.

Az ellenállás az egyik legalapvetőbb probléma, és ebből ered minden más probléma. Amint ellenállsz valaminek, bajban vagy.

Minden, ami csodálatos, mindig az egyedüllétben következik be; semmi sem történik tömegben.

A jelen az arany kapu. Az itt-és-most az arany kapu. ... De csak akkor tudsz a jelenben lenni, ha nem vagy ambiciózus: ha nem akarsz mindenáron teljesíteni, ha nincs benned hatalomvágy, ha nem sóvárogsz pénz, tekintély után, még a megvilágosodás után sem, mert minden ambíció a jövőbe vezet. csak egy ambícióktól mentes ember képes a jelenben maradni.
Annak, aki a jelenben akar maradni, nem gondolkodnia kell, hanem csak látnia - és belépni a kapun. A tapasztalás a maga idejében érkezik, azt nem lehet erőltetni."

Ne elégedj meg túl hamar. Azok, akik hamar megelégszenek, kicsik maradnak: így kicsi az örömük is, kicsi az eksztázisuk is, kicsi a csöndjük is, kicsi a létük is.
Pedig lehetne ez másként is!
Te magad szabsz korlátokat határtalan szabadságodnak, végtelen lehetőségeidnek - ezért maradsz kicsi."

Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott.
A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged

FORRÁS: http://www.spiritualis.shp.hU

Érints meg!


Ha kisbabád vagyok – érints meg!
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.

Ha gyermeked vagyok – érints meg!
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Ha kamasz fiad vagyok – érints meg!
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem
Csak azért, mert már majdnem felnőttem.
Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra.
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.

Ha barátod vagyok – érints meg!
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.
Lehet hogy az érintésed minden, amit kapok.

Ha életem párja vagy – érints meg!
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem.
De csak karjaid tartják távol a félelmet.
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok.

Ha felnőtt gyermeked vagyok – érints meg!
Ha van is saját családom, akiket megölelhetek,
Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára, amikor gyenge vagyok.
Szülőként máshogy látlak.
Már jobban tudlak becsülni.

Ha idős szülőd vagyok – érints meg!
Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál.
Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt.
Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel.
Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik.

Ne félj. Érints meg!
(ismeretlen szerző)

A muszlim fürdőkultúra szerepe az egészség és szépség megőrzésében

A középkori iszlám birodalomban számos magán- és közfürdőt (arab néven hámmám, melynek jelentése meleget árasztó) építettek a muszlimok, hogy mindenkor eleget tehessenek a rituális mosakodás (Wudu) szabályainak. Ezért már a középkorban igen fejlett fürdőkultúra alakult ki. Testük ápolása, szépségük és egészségük megőrzése világszemléletükből következett: úgy vélték, kötelességük gondoskodni az Allah által teremtett világ egészéről, beleértve saját testüket is. A rituális mosakodás megelőzte az imájukat. Az ima az iszlám egyik alappillére, mely egy alkalmat jelent a muszlim számára Isten elé állni és érezni, hogy Allahhal beszélget. Ezt naponta ötször kell elvégezniük a hívőknek. Ehhez hozzátartozik a tisztaság, beleértve a padlót vagy szőnyeget, amin áll, a saját ruházatát és természetesen a testét. A testüket meg kell szabadítani a tisztátalanságától (arab kifejezéssel hadath-tól). Kétféle „hadath” van: 1. Nagyobb: fürdés, vagyis az egész test tisztítása. Ez szükséges pl.: tudatlan magömlésnél (alvás közben), nemi érintkezéskor, menstruációnál, szülésnél. Ilyenkor tetőtől-talpig teljes fürdést (guszlt) végeznek. 2. Kisebb: mosakodás. Ez történik alvás után és akkor, mikor valami kijön a test két kivezető nyílásán (pl.: váladék, vizelet, ürülék, szél). Az ima előtti wudu elvégzése: a kéz és karok mosása könyékig, száj és orr öblítése, arc és fül mosása, fejbőr dörzsölése vízzel, lábak megmosása bokáig. Persze mivel ez egy rituálé, ezért pontosan elő van írva a sorrend, és az is, hogy melyik testrészt hogyan és hányszor mossák meg.

Fontos szerepe volt a testápolásnak, ezért már kicsi gyermekkortól el kellett sajátítaniuk a tisztálkodás műveleteit. Ezt elsősorban az asszonyoktól tanulhatták meg, mivel a még nem serdülőkorú gyermekek – lányok és fiúk – együtt éltek a család nőtagjaival a ház elkülönített részében. A gyerekszobákban általában volt egy kád jellegű fürdőmedence, mely mellett mindig volt az adott évszaknak megfelelő hőfokú vízzel teli kancsó.

Kötelességük volt a tisztaság, a higiénia megőrzése, a szépség-és egészségápolás.

A múltban a török fürdők fontos társadalmi szereppel bírtak. Kortól, nemtől, vagyontól függetlenül mindenki látogathatta, a mindennapi élet és kultúra szerves részévé vált. Számos szertartás kapcsolódott a fürdőkhöz: a körülmetélés, az esküvő és a temetés.
Emellett a fürdők a szépségápolás "iskolái" is voltak, ahol a test és a haj ápolását, a sminkelést oktatták, és a személyzet ilyen szolgáltatásban részesítette a vendégeket. A nők számára pedig gyakorlatilag szinte az egyetlen hely volt, ahol társaságban lehettek. Ennek következtében gyakran itt választották ki fiaik jövendőbeli feleségeit.

Visszatérve a közfürdőkre - az oszmán időkben a hámmámok rendszerint nagy vallási komplexumok részeként épültek, melyeket adományokból hoztak létre. Ezekben a komplexumokban a fürdő mellett mecsetek, kórházak, iskolák és az egyházi emberek valamint a diákok szállásai is helyet kaptak. Egyes esetekben azonban különálló létesítményként épültek.

Más muszlim épületekhez hasonlóan a fürdők kupolái is az égboltot (tágabb, átvitt értelemben Allah világát), illetve az Univerzumot szimbolizálták. A víz a Paradicsomot előrevetítő földi jelenség, mely egyaránt fontos a testnek és a léleknek is. A Korán szerint –Allah vizet bocsát le az égből, és újjáéleszti vele a földet. A fürdő jelentette a hívőnek a kapcsolatot az éggel. A muszlim fürdő minden addigi építményt felülmúlt, valósággal szent intézmény volt az iszlám kultúrában, maga volt a földi Paradicsom. A Bizánci birodalomban megismerkedhettek a római thermákkal, és innen sok ötletet merítettek az építést illetően. Az épület elkülönített részei a rituális megtisztulás különböző lépéseit szimbolizálták. 

A török fürdők felépítése:
A fürdőbe belépve a látogató a kupolával fedett előcsarnokban találja magát, ahol egy ornamentikus díszítésű márványkút körül helyezkednek el az öltözők. Itt lehetett törölközőt vagy köntöst kölcsönözni, haj- és testápoló szereket vásárolni. A hámmám ezen részében illemhelyeket is kialakítottak.  

A középső terem leginkább pihenésre, relaxációra szolgál. Innen lép a látogató a Hararetbe, amely a fürdő legfontosabb és egyben legforróbb, legnedvesebb helyisége. Az itt lévő hőmérsékletet és páratartalmat általában a padlóba épített agyagcsövekben áramoltatott víz hőfokával és mennyiségével szabályozták. A forróvizes teremben a felhevült padlót a fürdőszolgák vízzel locsolták, és így keletkezett a test pórusainak megnyitását segítő finom pára. A Hararet négyszögletű, kupolával fedett csarnok, amelynek a sarkaiban kis pihenőhelyiségek vannak kialakítva. A falak mentén, a boltívek alatt díványok és felfrissülést adó csapok és mosdók találhatók. A padlót gyakran bonyolult ornamentikus mintákkal díszített kövek borítják. A csarnok közepén egy márványból készült, hat vagy nyolcszögletű emelvény képezi a fürdő "köldökét". Ezt a fürdő vizét melegítő rendszer felett helyezik el, így maga is felmelegszik.

Pozitív élettani hatásai miatt a népnyelv ezeket a fürdőket "csendes orvos"-nak nevezte.
Tulajdonképpen a Hararetben uralkodó magas hőmérsékletnek és páratartalomnak köszönhető izzadás, a testi és szellemi pihenés valamint a kezelések jártak egészségjavító és megőrző hatással. A súrolás, a szappanos masszázs, majd a tisztálkodás következtében a test megszabadul az elhalt bőrsejtektől, felfrissül a vérkeringése, az izmai ellazulnak. A magas hőmérséklet és a magas páratartalom miatt pedig elpusztulnak a testben található kórokozók.

Ezen a kövön a vendégek pihennek, relaxálnak. Egy idő elteltével a személyzet egyik tagja lesúrolja az egész testüket, majd egy szappanos masszázs következik. Ezután hideg vízzel hűtik és tisztítják meg testüket.

Ebből a teremből a langyos-vizes medencé(ke)t rejtő fürdőszobába mentek a vendégek, onnan pedig a hidegvizes mártózást biztosító helyiségbe.

A hámmámnak voltak még más, fontos részei is, például azon szoba vagy szobák, ahol pihenéssel, szépítkezéssel vagy éppen étkezéssel tölthették el az időt a muszlimok.

A víz és a levegő felmelegítéséről a római fürdőkhöz hasonló rendszer gondoskodik

A hámmámokban szépen ívelt tetőkön apró, gyakran csillag alakú ablakok voltak, amelyeket különböző színű, áttetsző (nyitható és mozgatható) üvegekkel fedtek a fürdő építői. Így, a vendégek valóságos fényárban úsztak, a medencék víztükrén, a csempével borított falakon és padlón a napfény erősségétől és irányától függően mesebeli színes fények vibráltak.

A fürdők falait és padlóját fényes, márványból készült és színezett csempék (pl: arany, szürke, zöld, kék és vörös) borították.

Az Ezeregyéjszaka 132. történetének egyik költeménye így foglalja össze e gondolatokat:

„E háznak erős kőtömbök ím virágai,
ha tűz lángja nyalja körbe, szívünk örül neki,
pokolnak gyanítanád, valójában ott a menny,
S napot, holdat is látsz számosat benne fényleni.”

A közfürdők mérete és termeinek illetve medencéinek száma függött az építtető(k) anyagi helyzetétől, társadalmi pozíciójától, vagy az adott térség szokásaitól, a fürdőzők igényeitől. A fürdő egységei az évszakokat szimbolizálták: a legmelegebb helyiség a telet, a langyos az őszt, a hideg a nyarat, a pihenő helyiség pedig a felüdülést hozó tavaszt juttatta a szemlélők eszébe. A nagyobb méretű, jelentős beruházással felépített fürdők egész embertömeg tisztálkodásának a helyszínei voltak, éppen ezért fontos volt, hogy a szegény és gazdag vendégek bizonyos mértékű elkülönítését megoldják. Erre szolgált például az öltöző-kabinok kialakítása, hogy a hétköznapi emberek ne láthassák az előkelők mezítelenségét, és léteztek olyan egyszemélyes kádak is, amelyek ugyanezt az elkülönülést lehetővé tették a medencék (rawíja) népes világával szemben.

A fürdőzés szabályai:

A termek elrendezése kijelölte a fürdőzési műveletek menetét. A különböző hőfokú termekből csak meghatározott sorrendben lehetett továbbhaladni (meleg – langyos – hideg – száraz). A fürdőzők eltöltöttek kis időt az első teremben, majd a második és harmadik medencében, és végezetül lepihentek egy puha heverőre, hogy testük izzadjon. Azután megtörölköztek többször is egy tiszta vászonkendővel, és ha már eleget izzadtak, átmentek a hámmám elkülönített részébe, ahol elvégezhették a rituális mosakodást, majd beleülhettek egy kád kellemesen langyos vízbe, és szappannal megmosakodtak. Ezt követően bedörzsölték testüket az évszakhoz illő ecettel, és letisztogatták bőrüket vízzel vagy krémek segítségével. Ezután újra megmártóztak egy vízzel teli kádban, és a fürdőből való távozás előtt alaposan szárazra törölték testüket rózsa- vagy ámbraillatú kendővel. Az izzadás miatt sok folyadékot veszített a szervezete a vendégeknek, ezért gyakran kortyolgattak rózsavizet vagy almaszörpöt fürdőzés közben.

A közfürdőkhöz fűződő hiedelmek:

Al-Gazáli a –Vallásos ismeretek helyreállítása– című művében azt írta, hogy a nők nem mehetnek a közfürdőbe, kivéve, ha betegek, vagy nemrég szültek.

A hagyomány szerint Allah 72 angyalt állított a fürdők kapujába, hogy megátkozzák azokat, akik fedetlen testtel lépnek be oda. Persze ennek ellenére voltak – férfiak és nők is – akik nem ügyeltek a vallásos tanításokra, és meztelenül fürdőztek.

A közfürdőkben – kétes hírük miatt – nem volt szabad imádkozni.

A keleti néphit szerint a víz a lelkek, szellemek, démonok székhelye, ezért ha valaki gonosz szellemet vélt látni a felszálló gőzben, baszmalát kellett kiáltania.

A fürdőkkel kapcsolatos megítélés nem volt egységes a muszlim világban. A hadíszokban egymásnak ellentmondó részletek olvashatók: a hámmám védelmezői szerint Mohamed egyszer így kiáltott fel: –Mily csodás épület a közfürdő!– Egy másik hagyomány szerint viszont az ördög (iblísz) ezt mondta: –Kértem Allahtól lakóhelyet, és ő a hámmámot adta.–

A nők és a fürdőzés:

A nyilvános fürdőkbe a nők is ellátogathattak, de csakis akkor, amikor a férfiak nem voltak jelen. (A nagyvárosokban persze léteztek csak a nők, illetve a férfiak részére fenntartott fürdők, ez utóbbiaké leggyakrabban a bazárnegyedben.). A női napokon illetve időszakba egy törölközőt tettek a fürdő bejárati ajtajára, a férfiak abból tudták, hogy nekik akkor tilos belépniük. Ekkor a fürdőszolgák is asszonyok vagy eunuchok voltak. A nők a házuk háremében lakó nőtársaikkal és a kisebb gyermekekkel együtt mentek a hámmámba. Ide elvihették magukkal a kisfiúkat is, akik itt szerezték első felvilágosító tapasztalataikat a másik nemet illetően. Azonban amint serdülőkorúak (mukallaf) lettek, már nem kísérhették be anyjukat. Itt lehetőségük volt a váltott vizekben való megmártózás és izzasztás mellett az agyagos- és egyéb pakolásokra, test- és bőrmasszírozásra, testszőrtelenítésre, hajápolásra és hajfestésre (vagy feketére festették, vagy hennával -különböző testrészeket is ezzel festették, pl: kéz, lábfej, arc- színezték, mely vöröses árnyalatot adott a hajnak) – utóbbi a férfiak körében is igen népszerű volt, sőt, ők az arcszőrzetüket is gyakran festették. A melegvizes teremben közel félórai izzadás után a fürdetőasszonyok egy lepedővel letakart márványpadra fektették a vendéget, és ledörzsölték egy okra nevű agyag-szerű anyaggal, amit –Arménia földjének– is neveztek, melynek tisztító és bőrlágyító hatása volt. Majd a hajmosás következett illatos, habzó anyaggal. Ezt követte az iszlám világban általánosnak mondható szőrtelenítés: a hónalj, a kar, a láb, az arc illetve a szeméremdomb teljes szőrzetének eltávolítása. A legelterjedtebb módszer volt a nura nevű krém használata, ami egyfajta ragacsos kenőcs volt. Felkenték a megfelelő bőrfelületre, és egy kis idő elteltével letörölték a kihullott szőrszálakkal együtt. Ez, és a többi hasonló krém oltatlan meszet és arzénos triszulfátot tartalmazott, amely adalékanyagok túl gyakori vagy túl hosszas használata során a bőr elveszíthette puhaságát, ezért a kenőcsöt gyorsan le kellett öblíteni, és a szőrtelenítés végén a bőrfelületet ápoló-szerekkel kezelték (porrá tört rizslisztből, csicseriborsóból vagy babból és rózsa- vagy mirtuszillató vízből készült, bőrnyugtató és tápláló pakolás). A test szőrtelenítésével kapcsolatos hanyagságot a muszlimok ápolatlanságként értelmezték, és a szőrös nőket állandóan kicsúfolták. Előírás volt a hívő nőknek a heti legalább egyszeri szőreltávolítás, és 40 napnál hosszabb szünetet nem tarthattak a művelet elvégzését illetően.
Ezután a manikűr, pedikűr következett. Befejezésként az arc következett, mely igazán fontos volt a muszlim nőknél. Szépségük és ápoltságuk megmutatására az illatszerek használatán kívül a fátyolviselés miatt csak a szemük hangsúlyozása adott lehetőséget. Arcukat kissé kipirosították egy púder-szerű anyaggal. Fogak tisztítására összezúzott gyöngyház, tojáshéj és faszén keverékét használtak, az ajak illetve a fogíny pedig festés nélkül is állandóan élénkpiros színű volt, mivel bételleveleket rágcsáltak.
Minden bizonnyal az ókori Kelet hölgyei ismertek olyan kozmetikumokat, melyek akkori alapanyagait a kozmetikai ipar a mai napig széles körben felhasználja, mint például a rizs-, árpa-, vagy mandulalisztet, a bóraxot és a halolajat.

Érdemes említést tenni Al-Shirázi szír orvosról, aki a 11. században élt. Művében –A házasság könyve– számos kozmetikumot, fog- és szájápolási szereket is számbavett, melyek valósággal csodaszernek számítottak jótékony hatásaik (súlyos bőrbetegségeket is eredményesen gyógyító kenőcsök receptjei is le vannak jegyezve) miatt.

Vizsgáljuk meg más szempontból is a fürdő szerepét a muszlim emberek életében. Már említettem, hogy nem csak a tisztálkodás tekintetében fontos, hiszen a társasági élet fontos színtere volt. A nőknek szinte a szabadság szimbóluma volt. A legszebb ruhájukat, legdrágább ékszereiket vették magukra, mikor a közfürdőbe mehettek. Itt alkalmuk nyílt új kapcsolatok kialakítására, találkozhattak barátnőkkel, nőrokonokkal, ismerősökkel. A testi közelség miatt intim beszélgetéseket folytathattak. Megtudhatták a legfrissebb híreket és pletykákat. Recepteket cseréltek, gyakran tanácsokat adtak egymásnak gyermeknevelési és szerelmi ügyekben. Itt készítették elő az asszonyok a házasságkötéseket is.

A gazdagabbak a pihenőhelységekbe akár hivatásos táncost is hívtak szórakoztatásukra.

Régen ez volt az egyetlen lehetőség az anyának, hogy a fiához illő menyasszonyt kiválaszthassa. Tanulmányozhatta a lányok viselkedését és testi adottságait is. Szokás volt, hogy a leendő anyós meny-jelöltje testét – annak női hozzátartozói jelenlétében – a fürdőben szivaccsal és kefével megtisztogatta, így mérve fel, hogy nincs-e a lánynak valamilyen testi hibája.

Az asszonyok megbeszélhették az esküvő részleteit, beleértve a hozományt is – bár ez a férfirokonok ügye volt hivatalosan – mégis az asszonyokat jelentős szerep illette. Az esküvőt megelőzően fürdetőasszonyok szépítették a menyasszonyt (arusz-t), hiszen a muszlimoknál is ekkor ékesítik fel legszebben a nőket.

Szíriában például ma is szokás, hogy a leendő vőlegény (arísz) családjának nő tagjai elhívják a kiszemelt arát a hámmámba, mert itt jól szemügyre vehetik, hogy minden szempontból megfelelő feleség lesz-e a férfirokonnak.

Elmondhatjuk, hogy a hámmám hol mint pokol, hol mint földi Paradicsom jelenik meg a középkori iszlám világ forrásaiban. Itt a léleknek és testnek lehetősége volt a kifényesedésre, a megtisztulásra éppúgy, mint vallásos szempontból elvetendő, erkölcstelen cselekedetekre. A fürdő az egészségügy-szépségápolás helyszíne volt elsősorban, de fontos szerepet játszott az emberi kapcsolatok ápolásában is. A muszlimok körében azokban a középkori évszázadokban tapasztalhatjuk a fürdőkultusz kibontakozását, amikor a keresztény Európában a személyi higiénia, a tisztálkodás elhanyagolt és jelentéktelen területe volt a mindennapi életnek.

Forrás: Terebess Ázsia E-Tár, Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin, www.termalfurdo.net, www.ma.hu

A vízipipa

[sheesha, hubble bubble, hookah, nargile]

(*mármint a dohányt)

A vízipipa három fő részből áll: egy kő, fa, vagy fémedényből, amibe az izzó fű kerül, egy vízzel teli öblös edényből és magából a szárból, amin keresztül a pipázó szívja a lehült füstöt.

A kalian és a nargilé egyetlen szívócsővel rendelkezik, míg a kotyogó többel, így azt egyszerre többen, akár társaságban is használhatják. A benne lévő vizet illatosítják, vagy alkohollal dúsítják, így tud közös baráti, hűvös füstélvezetet biztosítani, ez a nehezen szállítható készség.

A vízipipa főleg az iszlám országokban vált népszerűvé, vallási okból, hiszen ott kerülendő a dohány és a száj közvetlen kapcsolata. Formájuk és kialakításuk a legkülönfélébben díszített lehet, egy-egy példány a házigazda büszkesége, melyből szívesen kínálja vendégét egy kis közös hidegfüstös eszmecserére.

Az arab világ

egyik legrégebbi tradiciója a férfiak körében a vízipipázás. Ez a kikapcsolódást, relaxációt jelenti számukra, de alkalmanként tartalmasabbá teszik különféle társasjátékokkal is. Szinte minden keleti kávézóban van lehetőség vízipipázásra. Használata nem egyszerűen dohányzás, inkább szertartás, a dohányás művészete.
A nargile (vízipipa) használatakor a különleges gyümölcs ízesítésű dohány a pipa tetején levő tölcsérben van elhelyezve. A dohány tetején faszén izzik. A keletkező füst a tartájban levő vizen keresztül áramlik. A dohány aromája akár 1-1,5 óráig is élvezhető. A szertartás után jóleső, ellazult érzés uralkodik el az emberen.
A nargile a dohányzás legjobb alternatívája, mivel a vizen átáramló füst mentes lesz több káros anyagtól, mire a tüdőbe jut. A nargile dohány nem tartalmaz kátrányt és nikotintartalma is alacsony. A vízipipa okozta tüdőrák kivételesen ritka .

Az első vízipipákat kókuszdió héjából készítették Indiában. Természetesen azóta sokat változott és különösen népszerűvé vált a Közel-Keleten. Az arab világban szinte elképzelhetetlen nélküle az élet. A nargile fénykora a XVII. századi Törökországban volt, akkoriban szigorú szabályok alakultak ki használatával kapcsolatban.

Nem minden dohány alkalmas vízipipázásra, egyedül a kifejezetten erős, sötét színű iráni dohány. Ezt első lépésben többször átöblítik vízben, hogy veszítsen erejéből, majd datolyalével itatják át. Az ígényesebb dohányokat végül gyümölccsel ízesitik Az ínyencek ezt azzal fokozzák, hogy friss gyümölcsdarabokat tesznek a víztartályba, még ízletesebbé téve a füstöt.

A sheesha használatának saját etiquettje sok mindenre kitér, például kifejezett sértésként fogható fel, ha valaki a másik által szívott pipa izzó széndarabjáról gyújtja meg cigarettáját. Úgy gondolják, ez megzavarja az izzás ritmusát.

A 19-20. században kifejezetten népszerűvé vállt az európai nők körében. Fontos eszközévé vált az ötórai teázásnak és egyéb intellektuális összejöveteleknek...
Napjainkban ugyan a cigarettázás népszerűsége és egyszerűsége csökkentette a sheesha használatát, de aki valóban tudja értékelni a vízipipázás adta örömöket, az sosem cserélné le.

Használata

Első lépésként töltsd fel a víztartályt, oly módon, hogy a beáramló füstnek is elegendő űr maradjon. Ez a nargile fajtájától függően a tartály három-négyötöde.
Helyezd össze a többi részt, majd ellenőrizd, hogy légmentes-e a rendszer. Tedd a tenyeredet a dohánytartó tetejére, és szívd meg a pipát, ha érzed a vákuumot, akkor jól csináltad. Ha nem érzed, valamilyen tömitőanyagra van szükséged, erre a célra egy darab papírzsebkendő is megfelel. Tekerd körbe az érintkező pontokat és szorosan nyomd össze.

Ezek után már biztosan működni fog, tehát helyezz egy adag nargiledohányt a tartóba. Ne legyen púposra rakva és ne tömd meg túl erősen!
Most a szénre lesz szükséged, legjobb ha erre a célra használatos öngyulladó szenet használsz. Ez a csillagszóróhoz hasonló módon könnyen meggyullad. De ha nincs, jobb minőségű faszén is megteszi. Keress egy biztonságos helyet, (lehetőleg ne a perzsaszőnyeg felett) és gyújtsd meg a szenet. Ha meggyulladt, folyamatos fújással izzítsd fel.
Rakd rá az előre elkészített dohányra, és szívd erősen. A harmadik-negyedik szívásra érezni fogod a füst kellemes gyümölcs aromáját.
Néhány használat után a vizet érdemes kicserélni, az alkotórészeket és a tartályt megtisztítani a lerakódott szennyeződésektől.
http://www.practicalturkish.com/nargile-encyclopedia.html (egy török oldal)

Részei

A nargile hőskorában, amikor a kézművesség még jóval elterjedtebb volt, a négy fő alkotórészt külön mesterek készítették. Mesterségük neve a készített alkatrész nevéből alakult ki.

Dohánytartó tölcsér:
Készülhet agyagból, kisebb pipákon fémből. Ide kerül a dohány, majd a tetejére az izzó szén. A hőtartás végett sokszor borítás kerül a tölcsér köré, ami csak minimális szellőzést tesz lehetővé. Érdemes szűrot tenni a tölcsér aljába, ami megakadályozza az eltömődést.

A nargile teste:
Különböző fémötvözetekből készülhet, legtöbbször rézből. Formája nagyon eltérő lehet, de mindig igényesen díszített. Ezen keresztül vezetődik a füst a tartályhoz és innen indul a cső, ami a füstöt a szájhoz juttatja. Esetenként egy szelep is lehet rajta ami a túláradó füstöt kiereszti. Alsó vége jóval a víz szintje alatt végződik a tartályban. A tartályba került füst két kis csonkon keresztül távozik, amelyek közvetlenül a víztartály nyakánál vannak elhelyezve. Innen jut a már megszűrt füst a szívócsőbe.

Víztartály:
Készülhet üvegből, vagy fémötvözetekből, kb. kétharmad arányban van vízzel töltve.

Szívócső:
Általában porszívócsőhöz hasonló kivitelben készül különböző bojtokkal és a fogást kényelmesebbé tevő bársony borítással. A szipka fa és fém kombinációjából áll össze, de készülhet borostyánkőből is. Ezt leginkább akkoriban alkalmazták, amikor hittek benne, hogy így megakadályozzák a bacillusok terjedését.

RITMUSOK  (alap-keleti):

D – dum (mély hang, amit a derbuka közepén ütnek meg – a fő hangsúly)
T – tek (magas hang, amit a derbuka szélén ütnek meg - mellékhangsúly)
K – ke (magas hang, amit a derbuka szélén ütnek meg - díszítés)

MAKSOOM 4/4
Dum-Tek-Tek-Dum-Tek
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
D T - T D - T -
Alapritmus minden klasszikus közel-keleti zenében és a dobszólókban.

BELEDI 4/4
Dum-Dum-Tek-Dum-Tek
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
D-D  T-D T 
Alapritmus, a beledi („helyi, népi”) alapritmusa, klasszikus számokban eltérő zenei témák közötti átkötés, „tapsoltatás”.

SAIDI 4/4
Dum-Tek-Dum-Dum-Tek
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
D T k t D D t k T
D T t k D D t k T t k
Gyors alapritmus, a saidi (felső-egyiptomi – dél – botos férfitánc (tahtib) és botos női folk tánc) alapritmusa, a ghawazee tánc alapritmusa, vidám jellege miatt a legtöbb pop szám alapritmusa is ez.

CIFTETELLI vagy WAHDA KABIRA 8/4
Dum-ke-Tek-ke-Tek-Dum-Dum-Tek
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS 5 ÉS 6 ÉS 7 ÉS 8
D T T D D T
Eredetileg gyors, táncos, török-görög ritmus, és egyben egy török folk lépéseket tartalmazó tánc. Az arab zenében lassú tempóban játsszák, a taqsim (hangszeres improvizáció) alatt. Maga a ritmus is alkalmas a főhangsúlyok közötti szünetek improvizatív kitöltésére, dobon és ujjcintányéron egyaránt.

MALFOOF 2/4
Dum-Tek-Tek
1 ÉS 2 ÉS
D k T - k T
Gyors ritmus, általában a finálékban használják.

AYOUB 2/4
Dum-ke-Dum-Tek
1 ÉS 2 ÉS
D - k D T
Gyakori közel-keleti ritmus. Egyiptomban lassabb – és gyorsuló – változata a Zaar transz tánc alapritmusa (más országokban inkább 6/4-es ritmust használnak a transz táncokhoz). Gyors változata megtalálható a hastánc zenékben is (inkább klasszikus arab zenében).

FELLAHI 2/4
Dum-ke-ke-Dum-ke
1 ÉS 2 ÉS
D k - k D k
Nagyon gyorsan játszott ritmus, főleg a felső-egyiptomi folk táncoknál gyakori. (fellah – „paraszt”, vidéki ember)

KHALIGI 2/4
Dum-ke-Dum-ke-Te-ke
1 ÉS 2 ÉS
D k D - k T k
Az Arab-öböl környéki khaligi tánc alapritmusa, melyet nők egymással táncolnak bő kaftánokban (főleg kéz-, váll- és hajmozdulatok)

KARATCHI 2/4
Te-ke-Tek-Dum
1 ÉS 2 ÉS
T k T D
Az Ayoub fordítottja, szinte egyedülálló, hogy tak-kal kezdődik, ennek ellenére elég elterjedt az egyiptomi és észak-afrikai zenében.

ZAFFA 4/4 (8/4)
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
D t k t t D t t -
Az egyiptomi esküvőkön használt speciális ritmus, melyre a hastáncos felvezeti az ifjú párt, tehát ünnepélyes, menetelős jellegű. (de nem a shamadan tánc ritmusa)

KARSHILAMA 9/8
1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS 5 ÉS
D T D T T t -
A török karshilama tánc ritmusa. A karshilama szó szerint azt jelenti: szemtől szembe, ami a tánc eredetére utal, amikor egymással szemben párban táncolták.

Forrás: Keönch Laci, Amira

KISMAMA HASTÁNC (ajánlás):

Az orientális tánc (Raks Sharki, vagyis a Kelet tánca) gyökerei az ókori világ termékenységi szertartásaihoz vezethetőek vissza. Az arab népcsoportok többségében a törzs asszonyai körbevették a szülő nőt, és ismétlődő has- és csípőmozdulatokkal körbetáncolták, hogy megmutassák neki, milyen mozdulatokat végezzen, ezzel is megkönnyítve a vajúdást. Keleten a nők már kisgyermek koruktól tanulták (lesték el) a család nő tagjaitól e táncot, leginkább a hámmámban (fürdő), vagy a háremben (a ház azon része, ahol a nők laktak) – ezzel is felkészítették a lányokat testük karbantartására, az esküvő utáni szexuális együttlét örömteliségére és a szülésre.

A szülés a nőknek egy újjá(újra)születés, újra kell teremteniük a testi-lelki erőnlétüket. A nők a szülésig csak gyerekek, és csak utána válnak anyává.

A várandósság gyökeres változásokat hoz egy nő életében (Pl.: akarta a babát, vagy nem tervezte; megváltozik a férjéhez való viszonya, a szexuális igénye; teste átformálódik, amit sokan nem, vagy nehezen tudnak elfogadni és feldolgozni; a szüléstől való félelem megmásíthatja a gondolkodásmódját és akár kárt is okozhat neki, vagy a magzatnak). Ráadásul a társadalmunk és kulturánk hozzáállása is nagy részben változtatott, amit az elnevezés is igazol:

- áldott állapot (régen)

- más állapot (szocializmusban)

- terhes (napjainkban)

Pedig a várandósság egy természetes folyamat, természetes állapota a női létnek, ami azonban nagy odafigyelést igényel. A növekvő testsúly, a változó terhelhetőség, a súlyponteltolódás, az izületek lazábbá válása komoly változásokat eredményez, de a hastánc segít ezek elfoadásában és kezelésében. Fontos, hogy a kismama örömmel várja a leendő kis jövevényt és megtartsa egészséges életerős állapotát, hiszen a szülés igencsak próbárateszi testét-lelkét neki is és a babának is. A várandósság ideje alatt is nélkülözhetetlen számára a rendszeres, ám nem megerőltető testmozgás.

A test elfogadásának az orientális tánc lehet az egyik lehetséges eszköze.

Az izmok tudatos használata (testtudat) nem csak a nemi élet minőségét javítja, hanem megkönnyíti az állapotosságot és a szülést, erőt ad a szülést követő új szerepkör felvállalásához és a szülés előtti alak visszanyerésében is segít. Mozgásos meditációként stresszleépítő hatása van. Lágy mozdulatai speciális kismamatornaként is fölfoghatók: a medence, a has izmainak és a hasi légzés tudatos használata miatt, átmozgatja az energiákat az alsó csakrákban és segít a nőiséget a maga teljességében megélni.

Javallott minden egészséges kismamának, akár tanult már táncolni, akár nem. Azonban, mielőtt elkezdene hastáncórákra járni, mindenképpen kérje ki orvosa véleményét és győződjön meg a táncoktató szakképzettségéről is. Orvosi szemszögből nézve kb. a 16. héten lesz „stabil a baba”, ezért innentől ajánlott hozzáfogni a tánctanuláshoz (tánc folytatásához), illetve a szülést követően az 5-6. hét után.

„A gyerek zenei nevelése már az anyaméhben elkezdődik.” (Kodály Zoltán)

16-18 héttől a magzat már jól hall. Ha a számára kedves zenét hallgattatja a kismama, akkor a baba meg fog nyugodni, mély nyomot fog hagyni benne, és a rendszeresen hallgatott zene a szülés után már ismerős lesz a babának, ezért nyugodtan mehetnek együtt a kicsivel az órákra.

Jótékony hatásai és ajánlott mozdulatok, ill. fontos tudnivalók:

-          a táncnak köszönhetően lelkileg tudatosabban és könnyebben élik meg a várandósság időszakát és nőiségüket (ebben a csoporttársaknak is nagy szerepe van)

-          meditatív hatása van, egyaránt nyugtatja a testet és a lelket

-          a tánc következtében endorfin termelődik, ami csökkenti a depresszió(ra való hajlamo)t és az ingerlékenységet

-          az táncórák következtében kellemesen elfárad, ezért csökkennek/megszűnnek az alvásproblémák

-          a mozdulatoknak tartásjavító és tehermentesítő (ágyéki csigolyáknál), erősítő, nyújtó, feszültségcsökkentő hatása van

-          a már kialakult hát- és derékfájást csökkenti/megszűnteti

-          segít felkészíteni a hasizokat a fokozott igénybevételre és terhelésre, majd a szülés utáni regenerálódást segíti elő (pl.: hasizom, gátizom)

-          az egyes táncmozdulatok és a helyes légzéstechnika („hasi légzés” – Pilates módszer alapján) megtanulása megkönnyítik a szülés folyamatát és enyhítik a fájdalmakat

-          helyes légzés elsajátítása, ha légzésünket tudjuk uralni, az erőt és energiát ad

-          a nyirokpangás vizesedést okozhat, azonban a mozgás segít az optimális nyirokkeringés visszaállításában

-          csökkenti az inkontinencia (akarattól független vizeletveszés) esélyeit

-          ajánlott mozdulatok: ringó mozdulatok, lágy hullámok, „3D-s nyolcas”, „esőcsepp”, függőleges kör, kifelé henger, kifelé irányuló mozdulatok (amiben a hasizom kevésbé dolgozik)

-          ajánlottak a lágy, lassú, lírai dallamok

Figyelem! Nem ajánlott és kerülendő, ill. fontos tudnivalók:

-     csak orvosa beleegyezésével táncoljon

-          ha a hasban fájdalmat, keményedést, feszülést, vagy bármilyen kellemetlenséget érez (pl.: nagyon kalapál a szíve, túl gyorssá és kapkodóvá válik a légzése), azonnal hagyja abba a táncot

-          nem szabad, hogy teste felhevüljön, és a táncóra alatt izzadjon, ne emelkedjen meg a testének hőmérséklete, nehogy a magzat „belázasodjon” (terembe ne legyen túl meleg, és a pulzus ne menjen 140 fölé)

-          kerülendő: intenzív rázások, hirtelen  és hangsúlyos mozdulatok, a (hasba) befelé irányuló mozdulatok, ugrások, teljes fordulatok, hajtánc (zar)

-          zeneválasztásnál kerüljük a saidit és dobszólót és a túl szomorkás hangulatú számokat

-          ilyenkor sokkal haljékonyabb a nő, mert az izületi szalagok lazábbá válnak (relaxin hormon fokozott termelődése következtében túlnyúlnak az izületi szalagok), ezért tudni kell irányítani és figyelni kell a mozdulat megfelelő kontrolljára

-          az óra alatt folyamatosan igyon a kismama szénsavmentes ásványvizet, nehogy kiszáradjon

-          ne használjanak ilyenkor túl lenge, a testet kevésbé fedő ruházatot (vegyenek fel melltartót, tartsák melegen az izületeket), kerüljék a műszálas anyagokat, inkább a pamutot részesítsék előnybe

A kismama hastánc segít megteremteni a női test-lélek-szellem harmóniáját. Kortól és testalkattól függetlenül bármelyik (leendő) anyuka elsajátíthatja. Egyes kutatások szerint a hastáncoló kismamák könnyebben tudnak szülni, mivel a hasizom és a belső női izmok már sokkal edzettebbek, és azokat tudatosan használják, testük energiáit könnyebben aktivizálják az orientális táncnak köszönhetően. A hastánc elősegíti a szülés utáni regenerálódását a hasizmoknak, a hasnak és a belső női szerveknek. Sok nőnek testi-lelki nehézséget okozhat az új szerepkör felvállalása, gyakorlása – e mozgásforma azonban támogatni fogja őket felkészülésben, az elfogadásban és az új élet kialakításában.

Forrás: Aziza, Amira, Mahasti

A hastáncról – orientális tánctörténet

Eredete és története találgatásokkal teli. Szakértők szerint a tánc az emberiség életében valószínűleg mindig is jelen volt - ezt évezredes leletek (barlangrajzok, falfestmények, sírfeliratok és egyéb képalkotások, szobrok, vázák, indiai faragások, tánc eszközök) is bizonyítják.  A hastánc a tánc egyik legősibb formája, Egyiptom területén keletkezett. Az idők folyamán más tájak táncaival is ötvöződött.

A franciák, amikor elsőként találkoztak vele "danse du ventre" névre keresztelték. A görögöknél ugyanezt "cifte telli"-nek, a törököknél "rakasse"-nak és az egyiptomiaknál "Raks Sharki"-nak, vagyis a Kelet táncának, Amerikában "belly dance"-nek nevezik. A Közel-Keleten elterjedt az orientális tánc elnevezés is, hogy ezt a táncformát elkülönítsék a népies, egyszerűbb stílusú táncoktól. A hastáncosnő arab neve raksa sarkíjja.

 Az orientális tánc gyökerei az ókori világ termékenységi szertartásaihoz vezethetőek vissza. Az arab népcsoportok többségében a törzs asszonyai körbevették a szülő nőt, és ismétlődő has- és csípőmozdulatokkal körbetáncolták, hogy megmutassák neki, milyen mozdulatokat végezzen, ezzel is megkönnyítve a vajúdást.  

Az ókori civilizációban fontos volt a Földanya istennőt kiengesztelni, hiszen az ő feladata volt az újjáteremtés, valamint a terület és az ott élő emberek jóléte, és a fajfenntartás. Az ősi anyaistennő hasa maga az élet kelyhe, egyes nők pedig az istennő kultusz papnői voltak. Például Ízisz Szaisz városban álló szobrán ez áll: „Én vagyok minden, ami volt, ami van, ami lesz… Soha semmilyen halandó nem fedi fel, ami fátylam alatt rejlik.”

A különböző áldozatok hatására alakulhatott ki a „szent prostitúció”, mely akkoriban teljesen természetes volt, sőt kiváltságnak számított. A fiatal lány szüzességét ajándékként adta a Földanyának, és szent táncokat mutatott be -olykor transzba esve- az Istennőnek.

Indiában ezeket a kiváltságos templomi táncosokat „dévadászi”-nak nevezték. Az ókori világban a vallásos és a világi élet nem különült el.

Később azonban már a szórakozásra és szórakoztatásra használták a táncot.  Ezt is bizonyítja, hogy az ókori Görögországban a szegény családból származó lányok a piactéren táncoltak, ahol pénzt dobálva jutalmazta őket a közönség. Az érméket felvarrták a ruhájukra, és így összegyűjthették a hozományukat, amit a családjuk nem tudott biztosítani számukra.  

Egyiptomban ma is az a hagyomány, hogy az esküvőkre hivatásos táncost hívnak, így egyrészt felkészülhet a menyasszony a nászéjszakára, másrészt pedig a táncosnő termékenységet szimbolizál a kapcsolatot illetően. Fényképet is szoktak készíteni, miközben a fiatal pár a művésznő hasára teszi a kezét. Egy egyiptomi mondás szerint: „a Nílus meg a piramisok nélkül még csak megvolnánk, de hastánc nélkül nem élet az élet.” Az esküvői körmenetet gyakran a táncosnő vezeti gyertyatartóval a fején (shamadan).

Marokkóban pedig szokássá vált, hogy a leendő anyós megnézni a menyasszonyt, hogyan táncol, milyen asszonya lesz a fiának.

Az ókorban már elindult az orientális tánc fejődése. A kiváltságosokat – „Almeh”-nek, vagyis tanult nőnek nevezték őket- nemcsak a táncra, hanem külön tanították a művészetekre, tudományokra, éneklésre, a szerelem mesteri mívelésére, különböző hangszereken tudtak játszani. Nevük is bizonyítja, hogy nagy társadalmi megbecsülés övezte személyüket. A japán gésákhoz hasonlíthatnánk őket.   

Sok embernek a hastánc szó hallatán a hárem, a török szeráj jut az eszébe, mely a csodák, mesék misztikus helyszíne. Szépsége titokzatosságában rejlik. A hárem (arab haram szó jelentése: tilos) a vágyak és gyönyörök forrása. A legnagyobb, legcsillogóbb hárem birtokosa az emír. A hárem a gazdagság szimbóluma is, az asszonyok házába csak a legnagyobb kegyben állók léphettek be. A háremhölgyek itt töltik napjaikat arra várva, hogy uruk rájuk vesse fényességes tekintetét. A rabnők, kegyencnők és feleségek itt élték le életüket. A kertet hinták, játékpályák tarkították, ahol elüthették a töménytelen idejüket, miközben szolgák hada vigyázott rájuk, és kiszolgálták őket. Nagy valószínűséggel erre a korra tehető, amikor bevezették a férfiakat e titokzatos és varázslatos tánc rejtelmeibe. Így válthatott a büszke nőiesség megtestesülése a kiszolgáltatott szexualitás eszközévé.

A modern hastánc történetének kezdetét az 1893-as Chicagoi Világkiállításhoz köthetjük. A baletthez és fűzős nőalakhoz szokott amerikaiakat valósággal sokkolták az előadó szokatlan mozdulatai, fedetlen hasának látványa - mégis egyre több látogatót vonzottak a Szíriából érkezett különös táncosok. Köztük „Little Egypt”  vált a leghíresebbé.

A művészeteket illetően is jellemzővé vált a Kelet felé fordulás. Ekkor alakult ki a „cabaret style”, vagyis a revü stílus. Ezt követően 1927-ben megnyílt Kairóban a Casino Opera, ahol már sztárként ünnepelt hastáncosok léptek fel. Itt tűntek fel a ma már legendának számító táncosok is: Tahya Karioka, Samya Gamal, Naima Akef. Őket már filmekben is láthattuk. 

Az iszlám vallás elterjedésével azonban egyre inkább visszaszorult a tánc. A muzulmán emberek többsége még ma is elítéli ezt a mozgásformát (amennyiben a táncosnő férfiaknak táncol), a táncosnőt pedig egyenesen erkölcstelennek, ledérnek tartják. Sokan nem fogadják el, hogy egy nő fedetlen hassal, csábítónak ható táncával szórakoztassa a férfiakat. Például Szíriában az emberek túlnyomó része még mindig a régi vallási és egyéb hagyományoknak megfelelően nemek szerint elkülönülten ünnepelnek és szórakoznak. Itt a nők – akárcsak a régi időkben – egymásnak táncolnak.

Ezért is lehetett, hogy a középkorban, amikor Indiából kivándoroltak a romák, és letelepedtek Ázsia egyes területein, Perzsiában, Egyiptomban, és Törökországban, átvették a szórakoztatást. Ők fejlesztették tovább, és gazdagították új ritmusokkal és mozdulat-elemekkel az orientális táncot.  

Ma az orientális tánc a cabaret elemeivel tarkított hastánc, mely teljes mértékben elkülöníthető az arab folklórisztikus és az európai táncoktól. A raks sharki táncosra a színes, gyöngyökkel és csillogó kövekkel díszített, vagy extravagáns szabású és szolidan elegáns hastánckoszümök viselete jellemző. Zenéjének sajátossága a nagy létszámú zenekar, a jellegzetes hangszerelés, a számok meghatározott osztása: bevezetés – kibontakozás – dob - finálé. A raks sharki két meghatározó stílusirányzata az egyiptomi és a libanoni stílus. Az egyiptomi előadásmódra jellemző a klasszikus – autentikus vonulat, mely a XX. század közepétől fejlődött ki. Sajátossága az érzelmi telítettség, és az improvizáció, erős hangsúlyt fektetnek a zene tartalmának megjelenítésére és a tánc kifejező erejére. E stílus legendás táncosai: Tahya Karioka, Samya Gamal, Suhair Zaki, Nagua Fuad, Mona Said, Fifi Abdu. Mai sztárok: Dina, Lucy, Kamelia, Suraja. A libanoni stílus az arab hastánc modernebb változata. E stílust jellemzik a lenyűgöző látvány elemek és a különböző kellékek változatos használata. A revü-műsorok látványelemeit idézi, a professzionális raks sharki technikával kombinálva. Libanonban és az Arab öbölben kedvelt stílus. Legnépszerűbb csillagai: Amani, Szamara. Azonban karakteresen nem határolható el a két stílus egymástól, hiszen a klasszikus hastánc az alapja mindkettőnek – és mivel egy ma is élő táncról beszélünk, ezért ez folyamatosan fejlődik, és mindig megújul. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a folklór műfaját sem, mely nagy hatással van az orientális táncra, és önálló műfajként is élhet.

Beledi: a raks sharki gyökere, általános egyiptomi folklór, játékosság jellemzi.
Saidi: felső egyiptomi folklór tánc, eszköze a bot, ismert női és férfi változata is.          (Assaya: női botos tánc)

Khaliigi: más néven hajtánc, mivel olyan elemeket tartalmaz, ahol a haj mozgatása és dobálása kap jelentőséget, az arab öböl jellegzetes tánca.

Szkandarini: alexandriai tánc, eszköze a melaya (hatalmas, általában fekete kendő), melynek feladata a takarás, amit persze a táncosnő kijátszik.

Dabke: főleg férfiak táncolják, semmiben sem hasonlít a hastánchoz. Libanonból ered.

Tanura: arabul szoknyát jelent. Mégis férfiak táncolják. Gyökere a dervistánc. A férfi folyamatosan egyhelyben forog, amilyen hosszú időn keresztül csak tud. Leginkább ezt a fajta mozgást transzba esve végzik. 
 

A hastáncnak ugyan vannak hagyományai és szabályai, de ez a fajta mozgás az egyik legjobb önkifejezési módszer, improvizatív formájának köszönhetően. A test, a lélek és a szellem balansza. Nincs sem korhoz, sem pedig testalkathoz kötve, ezért bárki elsajátíthatja. Jó hatással van az egészségre, hiszen különösebb megerőltetés nélkül átmozgatja az egész testet külön tekintettel a has-és gerincoszlop mentén elhelyezkedő izmokra. Olyan izmokat is megdolgoztat, amit egyébként alig használunk. Fokozza a vérkeringést. Teljesen átformálja az alakot. Növeli a test hajlékonyságát, lazítja az izületeket. Az érzelmes, andalító, vagy akár pezsdítően pergő arab és török zenék, a hullámzóan légies és olykor nőiesen erőteljes csípő- és mellkas mozdulatok ellazítanak, elfeledtetik a nehéz hétköznapokat, gondjainkat, stresszmentesítenek. Pozitív hatással van a szexuális életre is. Mivel a tánc közben más lelki és tudatállapotba kerül a táncos, ezért a szervezetében automatikusan beindulnak az öngyógyító folyamatok. E tánc gazdag mozdulatvilágának köszönhetően a nő még nőiesebbé válik, és aki nem rendelkezik tökéletes fizikummal, testalkattal, az is megtanulja elfogadni és szeretni saját magát, amit rövid időn belül a környezete pozitív visszajelzéseiből is tapasztalni fog. Hiszen ha magunkat nem fogadjuk el és nem szeretjük, akkor ezt hogy várhatnánk el másoktól? Az orientális tánc az önmagunkhoz vezető út és nőiességünk kiteljesedésének egyik lehető legjobb eszköze.

Forrás: Amira, Aziza, Dzsinna, Mahasti, Nieto Mercedes, Shaba, sulinet.hu.